Krónikus betegségem

Kedves Úr Nityánandám, a legsúlyosabb betegség gyötör. Irigységnek hívják, és nagyon fertőző. Az emberek mit sem sejtve rám tekintenek, és azt képzelik, hogy majd kicsattanok az egészségtől. Aligha értik, milyen beteg is vagyok valójában, és milyen veszélyes lehet rájuk nézve a társaságom. Hogy lehet az, hogy másokkal kegyes vagy, hiszen vagy teljes tudatlanságot vagy transzcendentális boldogságot biztosítasz számukra? Korlátolt tudásommal kétségbeesetten Hozzád fordulok kedves Uram, és azt kérdem - „Miért vagyok ilyen balszerencsés, mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, ahogy az emberek túlságosan közel kerülnek hozzám, meglátják, milyen önző vadállattal hozta össze őket a sors. Segítségért és útmutatásért jönnek hozzám, de semmit sem tudok nekik felajánlani – mivel képzett tolvaj vagyok, csak elfogadom a kedvességüket, a gyengédségüket és a szeretetüket, cserébe pedig üres kézzel távozhatnak. Mi mást tehetek? Nem veszel rólam tudomást, kedves Uram. Kétségbeejtően nélkülözök, és Hozzád kiáltok - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

Félek mindentől és mindenkitől, mert bolond vagyok, egy első osztályú őrült, aki úgy tesz, mintha tudós volna. Állandóan lesben állok, s azon tűnődöm, mikor veszi észre valaki, milyen bolond is vagyok és rúg belém egyet. Oly sok szolgádat elláttad intelligenciával, de ami engem illett, nekem nem biztosítottad az értelmet ahhoz, hogy megismerjelek Téged, sem ahhoz, hogy teljesen tudomást se vegyek Rólad. Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, kedves Uram - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

A legtöbben azt gondolják, hogy szakértő vagyok, csak mert képes vagyok megjósolni helyzeteket, és előre látom, milyen bonyodalmak várhatóak, mielőtt azok valóban felmerülnének. Aligha tudják, hogy figyelmem a félelemből táplálkozik. Minden helyzetet tüzetesen megvizsgálok, hogy lássam, jelent-e számomra valamilyen veszélyt vagy félelemforrást, s készen állok rá, hogy egy szemvillanás alatt elfussak. Bárki, aki bármeddig is kapcsolatba kerül velem, komoly fóbiákat fejleszt ki. Amikor bátorsággal áldottad meg a szolgáidat, észrevetted, hogy én túl megbízhatatlan vagyok hozzá, hogy ilyen ajándékot kézben tartsak. Most egy hadvezér helyzetét kaptam meg, irányítom az embereket, akiket sem megvédeni, sem vezetni nem tudok. Kétségbeesésemben Hozzád fordulok, és azon tűnődöm - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, összehívtad a seregedet, és én csatlakoztam hozzá. Magunkra öltöttük az egyenruhádat, s közben mosolyogva néztél minket. Én visszamosolyogtam Rád, mert boldog voltam, hogy lehetőséget kaptam, hogy képviseljelek az illúziónak és a degradációnak erői elleni küzdelemben. Előre szegezett tekintettel láttam meg jóelőre a győzelmet, s már alig vártam, hogy felvillantsam transzcendentális fegyvertáramat. Azonban meglepetésemre azt találtam, hogy sosem biztosítottál számomra elegendő fegyvert. Hogyan is győzhetnék nélkülük? Tudtad, milyen felfuvalkodott ostoba vagyok. Látván, hogy minden sikerért babérokat követelnék, előre megfontolt szándékkal távol tartottál engem a frontvonaltól. Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, Uram - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem...?