Szex és a vezetési válság

A 21. század elején számos kihívás áll a világ előtt. Bár a technológiai fejlődés a bolygó sok lakójának biztosít bizonyos kényelmet, az emberek többsége mégsem boldogabb, és nem is elégedettebb. A világ továbbra is tele van igazságtalansággal. Az anyagi jólét még a gazdagok között sem garancia a beteljesült életre. Bolygónk ökorendszerei nincsenek egyensúlyban. A háborúk és a konfliktusok tragikusan sok vért követelnek, és körülöttünk az emberek minden áron nagyobb presztízsre és haszonra törekszenek.

Mi ennek az oka? Hogy megtaláljuk a választ, az események mélyére kell néznünk, meg kell látnunk, mi van a szívünk mélyében. Végső soron az ok nem az adott történelmi események, bár ezeknek is van bizonyos jelentőségük; az ok a mi gondolataink, érzéseink és kívánságaink. Nehezünkre esik, mint a modern ipari kultúra tagjainak, hogy ne törődjünk az üzeneteikkel. Így aztán a legtöbben megtanulták, hogy csupán fizikai lénynek tekintsék önmagukat, aki „csak egyszer él,” és normálisnak tekintjük, hogy ki akarjuk elégíteni az érzékeinket. A következmény: megengedjük, hogy átadjuk magunkat anyagi vágyainknak, és azokat minden elgondolható módon ki akarjuk elégíteni.

Más módon is leírhatjuk a helyzetünket: megengedtük, hogy a kéjvágy uralja az életünket, és nem a szeretet. Társadalmunk a legjobb szándékok ellenére is megnehezíti az önzés, konkurenciaharc és kihasználás nélküli életet. A kéjvágy bátorít minket arra, hogy a föld természeti kincseit tekintet nélkül kizsákmányoljuk, csak azért, hogy fenntartsuk a soha véget nem érő ördögi kört, még többet szerezni, még többet felhasználni, még többet nyerni, és még több után sóvárogni. A kéjvágy szabályosan üldöz, hogy a „siker” létráján egészen magasra másszunk, tekintet nélkül arra, hogy a felfelé vezető úton milyen károkat okozhatunk. A kéjvágy hozza el nekünk azt a szexuális magatartást, amely nekünk is, a másiknak is sértő és lealacsonyító. Ha javítani akarunk a helyzeten, meg kell tanulnunk átalakítani a kéjvágyat szeretetté. A világ jövője függ ettől.

Bhakti Tirtha Swami, Lelki harcos II

Ostoba elmém

Ó, te ostoba elme, miért próbálsz meg távol tartani engem életem céljától, az Úr Syamasundara lótuszlábaitól? Miért nem csatlakozol hozzám? Csak ott találhatunk igazi örömre és szeretetre.

Ostoba elme, meddig rejtőzködsz még, s ugrasz nekem azután, bármikor is azt hiszed, hogy éppen alszom? Ne is próbálj meg engem elvonszolni az Úr Syamasundara lótuszlábaitól, mert csak ott van jelen az öröm és a szeretet. Sok életen keresztül követtél engem mindenhová, mint egy közeli barát, amikor valójában te vagy a legnagyobb ellenségem. Kihasználva a gyengeségemet, távol akarsz tartani engem az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábaitól. Csak a lábaik töltenek meg engem élettel. Ezért hagyj fel ezzel a képtelenséggel, és keressük együtt az örömöt és szeretetet!

Ostoba elme, elfáradsz te valaha is? Ne irigykedj az imádandó Úrra. Az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábának menedéke nélkül az élet kudarc.

Ostoba elme, mézesmadzagként húzod előttem a megkülönböztetett figyelmet és imádatot, és azt várod tőlem, hogy fussak utánuk. Egyetlen vágyam az, hogy az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái áldásaiért folyamodjak. Csak az ő lábuk árnyékában honol az öröm és a szeretet.

Bolond elme, rám szegezed a kétség és a félelem fegyverét, én viszont menedéket keresek az Úr Syamasundaránál és a bhaktáinál. Ha ilyen védelemben részesülök, mit tehetnek ellenem a te fegyvereid? Dobd el őket, és gyere, keresd velem az igazi örömöt és szeretetet!

Ostoba elme, te egy csirkefogó vagy. Kihívást intézek hozzád: mutasd, mi a legjobb ajánlatod? Haszontalanok mind. Az Úr Syamasundara felbecsülhetetlen lótuszlába magasabb rendű mindennél, amit te felmutathatsz. Tűnj a szemem elől! Hagyj az öröm és a szeretet forrásánál!

Ostoba elme, figyelemre vágysz. Menj valahova máshova, mivel már láttam az összes csalafintaságodat! A figyelmemet csakis az Úr Syamasundarának és a bhaktáknak szentelem. A lótuszlábuk rabul ejtette létemet.

Ostoba elme, néha álruhát öltesz, mint testvérem, tanárom, barátom vagy vezetőm, de lelepleztelek téged. Zaklatásod elől az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábainak menedékébe menekültem. Itt minden ember megtalálja az örömet és a szeretetet.

Ó, ostoba elme, a nevemet kiáltod. Azonban csak az én Úr Syamasundarám transzcendentális nevét hallom. Ha valaki az Ő nevét kiáltja, az maga a tökéletesség és minden hang nyugvóhelye. Kérlek, ne zajongj már, hogy elmerülhessek ebbe az isteni hangvibrációba!

Ostoba elme, hamiskártyás vagy. Idehozod nekem a kéjvágy portékáit, és megpróbálod rám sózni őket, amikor valódi szeretetet akarok venni. Korábban, a múltban már összezavartál engem ezekkel a mesterséges csecsebecsékkel, de vége. Azok a napok leáldoztak. Mindent megadnék, ha láthatnám az Úr Syamasundara és a társai lótuszlábait, mert ott lakozik a valódi öröm és szeretet.

Ó, ostoba elme! Szakértő módjára láttatod a valótlant valósnak, és a valóst illúziónak...Te csirkefogó! Semmi sem valódi az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábain kívül. Ó, mennyire szeretnék annak az örömnek és szeretetnek a részese lenni!

Ostoba elme, sokszor vettél rá arra, hogy a nagy vaisnavákat sértegessem. Gyere és vegyél te is menedéket az Úr Syamasundara és a nagy bhakták lótuszlábainál. Csakis ott találhatunk igazi örömöt, békét és szeretetet.

Bhakti Tirtha Swami

A koldus I

Hogy érthetem meg az Urat?

Kedves Uram! Azt mondtad, hogy akik ismerik megjelenésed és eltávozásod transzcendentális természetét, azok nem születnek meg újra ebben az anyagi világban. De ki tudhatna bármit is Rólad? Semmit sem tudok a nagyságodról, ezért kérlek, részesíts azoknak a társaságában, aki ismernek Téged valamennyire. Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.

Az Úr Brahmá, aki az univerzum legértelmesebb élőlénye, elrabolja a teheneket és a tehénpásztor fiúkat. Összezavarja őt a Te helyzeted, majd végül megérti, hogy misztikus hatalmad hogyan szárnyalja túl az övét. Később ráeszmél arra, hogy nem csupán kevésbé fontos a szerepe, mint gondolta, hanem ráadásul több millió Brahmá létezik, akik intelligensebbek nála. Annak ellenére, hogy egy jelentéktelen tehénpásztor fiúként jelensz meg, Brahmá felismeri kilétedet, mint Paramesvara, a legfelsőbb irányító, akinek teste sat-cit- ananda-vigraha, azaz örök, tökéletes tudással és boldogsággal teljes. Uram, ha még az Úr Brahmá sem képes Téged megérteni, akkor mennyi reménye lehet egy olyan bolondnak, mint amilyen én vagyok?

Kedves Uram! Örök szolgád, Yamaraja egyike a mahajanoknak. Keményen dolgozik a Te szolgálatodban, mégis oly buzgón szeretne többet megtudni Rólad, és gyakrabban elnyerni a társaságodat, hogy Viduraként születik meg. Ha az ilyen nagy lelkek alig várják, hogy lássanak Téged, akkor mi reményem lehet nekem?

Az Úr Sívának több millió követője van, akiket áldásban részesít. Követői keményen igyekeznek, hogy a kegyeibe férkőzhessenek. Azonban annak ellenére, hogy mindenféle áldást megadhat, mégis azt látjuk, hogy állandóan a lótuszlábadon meditál, azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minél többet megtudhasson Rólad és minél többet élvezhesse a társaságodat. Mi reményem lehet nekem, ha nem tudok semmit sem a nagyságodról? Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.

Narada Muni beutazza a teljes anyagi és lelki univerzumokat, hogy bejelentse érkezésedet és a vágyad szerint készítse elő a terepet. Olyan szépen képvisel Téged, s mindent tud Rólad. Alázatosságában beismeri, hogy nem több mint egy kétkezi szolga, aki nagyon keveset tud az imádandó uráról. Kedves Uram, Syama, mi reményem van nekem?

Kedves Uram! Suta Goswami, akit arra kértek, hogy beszéljen a naimisaranyai bölcsek előtt, jógik és risik és még a mahabhágavaták előtt is szólt. Szavai hatására az egész hallgatóság elnyerte a felvilágosodást. Azonban ugyanaz a Suta Goswami, ha méltatták tudása miatt, egyszerűen csak eltűnt, hogy elkerülje a hízelgést, miközben így gondolkodott: „Milyen nevetséges, mit tudhatnék én az Úrról, az üzenetéről vagy a bhaktáiról? Mindazonáltal csak a rövidített változatot meséltem el, amiről Krisna úgy vélte, hogy alkalmas vagyok rá, hogy megossza velem.” Mi remény van egy ilyen bolond számára, mint én, aki semmit sem tud a nagyságodról, kedves Uram?

Saját szüleid, Nanda Maharaja és Yasoda, Vrindavana lakói, minden napjukat Veled töltik, és fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy valójában. Ezért elismerem, hogy egy ostoba bolond vagyok, aki tele van hamis egóval és pokoli büszkeséggel. Miért gondolom azt, hogy komolyan meg kellene vagy meg tudnálak érteni, amikor Ananta Sesa, akinek számtalan szája van, nem tudja a maga teljességében zengeni dicsőségedet?

Ezért ma eléd tárom az ügyemet, és arra kérlek, bocsásd meg nekem arcátlanságomat. Az én helyzetem az, hogy szolgáljam azokat, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, mert az ő ajkaikról fakad a Te kedvteléseidnek a nektárja. Valóban ismerik a kegyedet, megkapták Tőled, és szét is osztják. Ha nem szolgálom ezeket a nagyszerű bhaktákat, az életem kudarcba fullad.

 Bhakti Tirtha Swami

A koldus I

A kéjvágy szeretetté változtatásának művészete kísérlet arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk a kéjvágy és a szeretet témakörét. A könyv célja, hogy megadja a kéjvágy és a szeretet lelki megértését, hogy egészségesebb, produktívabb és teljesebb életet élhessünk. A továbbiakban megvizsgáljuk a kéjvágy jelentését, megjelenését és veszélyeit, megmutatjuk az utakat, hogyan lehet legyőzni a kéjvágy erejét. Részletesen beszélünk a szeretet különböző lépcsőfokairól, amelyek tetőfoka Isten szolgálata.

Az első fejezet leírja a világ vezetésének válságát, azt a helyzetet, amely mindenkire mély befolyást gyakorol. Vezetőink példája visszatükröződik a társadalomban, és megadja a hangot, hogyan kellene élnünk.

Még sose volt ilyen kétségbeesett szükségünk olyan vezetőkre, akik megtanulták leküzdeni a kéjvágyukat, akik a feladataikat szeretettel látják el. Közülünk mindenki vezető, ilyen vagy olyan formában. Mindannyiunknak hasznára válik, ha legyőzzük a kéjvágyat, és az élet minden területén több szeretetet fejezünk ki. A könyv többi része azt mutatja meg, ezt hogyan érhetjük el. A második és harmadik fejezet megadja a kéjvágy és a szeretet meghatározását, külön-külön, megadja a működésük alapmegértését. A negyedik fejezet az érzékek kielégítésével foglalkozik, azok különböző arculataiban, míg az ötödik fejezet kifejezetten azt írja le, mi a szexualitás szerepe az életünkben. A hatodik fejezet a férfiak és nők közötti szerető kapcsolatot vizsgálja, és a hetedik fejezet elmondja, hogyan bontakozhat ki a szeretet az egyéb kapcsolatainkban. A nyolcadik és kilencedik fejezet a szeretetnek két még mélyebb, lelkibb arculatát vizsgálja: a részvétet és az Istenszeretetet.

Az idő kihívása megköveteli tőlünk, hogy megszilárduljunk a lelki tudásban, és ami még fontosabb, ezt a tudást megvalósítsuk a mindennapi életünkben. Csak akkor nevezhetjük magunkat lelki harcosoknak, akik képesek másokat szolgálni. Mint lelki harcosoknak, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a legnagyobb szövetségesünk a szeretet, és a legveszélyesebb ellenségünk a kéjvágy. Csak akkor beszélhetünk valódi szolgálatról, ha megszabadultunk az önző kívánságoktól, és tiszta eszközként állunk az Istenszeretet rendelkezésére.

Segítsen Önöknek ez a könyv abban, hogy úrrá legyenek a kéjvágy csábító illúzióján, lelki harcossá váljanak, aki isteni szeretetet sugároz mindenki felé, akivel találkozik.

Bhakti Tirtha Swami

Lelki harcos II - Előszó

Éhínség, betegség, terror, háború, gyilkosság, öngyilkosság, viharok, árvizek, földrengések, vulkánkitörések, mérgezett folyók, mérgező táplálék, kihaló fák – ez a bolygó a komoly egyensúlyhiány számtalan jelét mutatja nekünk. De az egész világon manapság elterjedt fizikai szenvedések ellenére sok nehézség, amellyel szembe kell néznünk, nem anyagi, hanem lelki természetű. A nehézségek a mi kudarcunkat tükrözik, legmélyebb vágyakozásunkat a szeretet és viszont szeretet beteljesülése után, és e problémák megoldásához több kell, mint a kifinomult, technikai törekvés. Lehet, hogy tudományos téren nagy a haladás, de mint kultúra, még mindig nagyon keveset tudunk a szeretetről, és még kevésbé értékeljük az élet lelki dimenzióit. A minket körülvevő konfliktusok és katasztrófák arra mutatnak, hogy sürgősen javítani kell a helyzetünkön. Meg kell tanulnunk, hogyan szeressük önmagunkat, és másokat, a bolygót és az élőlényeket, akik velünk együtt élnek.

Az ipari kultúra bejáratott, anyagi orientáltsága zsákutcába vezetett minket. A fogyasztói társadalom arra ösztönöz, hogy minden kívánságunknak a legteljesebb mértékben engedjünk, felkutassunk minden lehetőséget, hogy ezeket teljesítsük. Az önmegismerés és önuralom fejlesztése helyett megtanultuk, hogy a külső világban keressük a kielégülést, és tévesen azt hisszük, hogy ez a törekvés vezet el a boldogsághoz. Látjuk, hogy azok is szenvednek, kétségbeesett, tartalmatlan életet élhetnek, akiknek „mindenük megvan.” Egyszerűen valami nagyon nincs rendben.

Az a probléma, hogy egyedül a kéjvágyunk kielégítésére koncentrálunk ahelyett, hogy kifejeznénk a szeretetünket. Belülről mindenki szeretetteljes, azonban elfelejtettük az igazi természetünket, amit feláldoztunk az életünket csábító pótlékért, mely több fájdalmat okoz nekünk, mint örömet. Mivel az lett a közös célunk, hogy mindenek felett a fizikai érzékeinket elégítsük ki, egocentrikus kultúrát alakítottunk ki magunk körül, amely arra az alapra épül, hogy semmivel sem kell törődni, mindent meg kell szerezni, amit akarunk, különösen a „kerül, amibe kerül” jelszónak megfelelően. Önző magatartásunkat a kéjvágy hajtja, és számtalan formában jelenik meg, pl.: élhetünk nemi életet szerelem nélkül, uralkodhatunk másokon, hogy erősnek érezzük magunkat, megsemmisíthetjük az esőerdőket, hogy jövedelmezőbb legelőt szerezzünk, manipulálhatjuk a pénzpiacokat, hogy csak mi nyerjünk, hazudhatunk és csalhatunk, hogy fontosabbak legyünk, drogozhatunk, hogy jól érezzük magunkat, vagy elhanyagolhatjuk a saját gyermekeinket, hogy több pénzt keressünk.

Bhakti Tirtha Swami

Lelki harcos II - Előszó

Kérdés: Miként lehet finomabb szinten megbecsülni a lelki tanítómestert?

Gyakran előfordul, hogy jobban becsüljük a gurut, amikor személyesen ad nekünk valamilyen szolgálatot vagy tanítást. Amikor azonban úgy imádkozunk a lelki tanítómesterhez, hogy nincs jelen fizikailag, megértjük, hogy kapcsolatban vagyunk vele, és az áldását adja nekünk. Mielőtt például belefogunk valamilyen szolgálatba, fohászkodhatunk a lelki tanítómester kegyéért, hogy megfelelően elvégezhessük az adott szolgálatot, de mivel az elménk sok esetben roppant analitikus, előfordul, hogy csak azt ismerjük fel, amit a szemünkkel látunk.

Kérdés: Hogyan működik az erőért és a felhatalmazásért való fohászkodás módszere, amikor nagyon gyakran úgy kell végeznünk a szolgálatot, hogy a lelki tanítómester nincs jelen?

Válasz: Ismét csak azt tudom mondani, hogy ez nagyon egyszerű, de egyben nagyon összetett is. A lényeg Isten. Számos élőlény hátat fordított az Úrnak, de vannak, akik vissza akarnak fordulni felé. Ahogy az Úr felé fordulunk, Ő számos elrendezést tesz az érdekünkben. Az egyik ilyen elrendezés a lelki tanítómester. A lelki tanítómester valójában olyan, mint egy tanácsadó, aki mindig emlékeztet bennünket arra, hogy Isten egy személy, és számos kincs vár ránk, mi azonban elmozdultunk a középpontból. Krisna jelen van a szívben, és mindenkihez szól. Visszavisz bennünket az Ő szeretetéhez, mi azonban akadályokat támasztunk ez ellen. Az akadályok akkor jelennek meg, amikor lebecsüljük a szádhukat, a sásztrákat és a gurut, vagy amikor nem kapjuk meg a megfelelő magyarázatokat az írásokból, a megfelelő bánásmódot a szádhuktól, vagy a megfelelő segítséget és útmutatást a gurutól.

Amint egyre kevésbé gondolunk önmagunkra, és egyre többet gondolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségére és más emberekre, automatikusan egy mélyebb szinten kerülünk kapcsolatba mindenkivel. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy a guruhoz is mélyebb szinten fogunk kapcsolódni, hiszen ő Isten katalizátora. Ha megfelelően és egyre őszintébben próbálunk közeledni a Legfelsőbb felé, nem csupán a lelki tanítómester válik a tudatosságunk segítséget nyújtó részévé, de fokozatosan azt is felismerjük, hogy a hiteles guru nem csak egy különálló személyiség, hanem Isten sajátos szolgálója és követe. Amikor azonban saját elménk ketrecében maradunk, a világot kizárólag a mi nézőpontunkból látjuk, és a dolgokat is ennek megfelelően kategorizáljuk.

Bhakti Tirtha Swami

Lelki harcos V

Tedd az elmédet a legjobb barátoddá

„Védelmezzük magunkat a Szent Névvel"

A szent nevek segítenek megtisztulni a bennünket folyamatosan támadó szennyeződésektől. Amikor valaki világias beszélgetésbe próbál bevonni bennünket, sértő hangon beszél, vagy pletykál, az olyan, mintha egy hordó szemetet zúdítana ránk.

A bhakták mindenféle témáról beszélgetnek, de ha egy kapcsolatban csupán szemetet zúdítunk egymásra, tegyük fel a kérdést a másik személynek: „Örömmel beszélgetek veled, de nem vihetnénk ezt a beszélgetést magasabb szintre?” Ha pedig továbbra is csak szemetet zúdítanak ránk, akkor tényleg mindent meg kell tennünk, hogy megtisztítsuk magunkat, és ez jó sok energiát igényel. Ha a munkahelyünkön, prédikálás közben az utcán, otthon vagy máshol állandóan ránk zúdítják a szemetet, számíthatunk rá, hogy a tudatosságunk nagyon lehangolttá válik. Még az odaadás folyamata iránti lelkesedésünket is elveszítjük. Ezek a helyzetek néha elkerülhetetlenek, mivel a különféle környezetekben az emberek tudatosan vagy öntudatlanul támadni fognak bennünket.

Az energiák társulása minden esetben és mindenhol megtörténik. Ez az oka annak, hogy a nagyon fejlett lelkekkel való, akár egy pillanatnyi társulás is oly mértékben megtisztíthat bennünket, hogy elülteti bennünk a magot, ami táplál minket, és állandóan segíti a fejlődésünket. Különféle zarándokhelyek felkeresését, vagy fejlett személyekkel való társulást követően lelkileg feltöltődhetünk. Néhány napig ténylegesen máshogy érezzük magunkat, mivel ezek a fejlett személyek tisztító erejük révén konkrét befolyással vannak a környezetre. Jelenlétüknek köszönhetően megváltozik a bensőnk, megváltoznak a tapasztalataink. Az idő múlásával azonban ismét ránk zúdulnak a szokásos szennyeződések, és visszatérünk a megszokott kis világunkba. Amikor fejlett bhakták látogatnak meg bennünket, mindenki a legjobb arcát mutatja, sőt, a bhakták még mosolyognak is egymásra, holott lehet, hogy néha ki nem állhatják egymást. Arra gondolnak, hogy egy hétig valahogy kibírják, amíg a vendég tanító jelen van. Egy héten át mindenki ott van a reggeli programon, és utána együtt japáznak. Amikor egy fejlett bhakta érkezik, az valóban változásokat eredményez, mert másfajta energiát hoznak magukkal a környezetünkbe. Ezért jobban figyelnünk kellene, hogy tényleg elnyerjük azt az áldást, amit a fejlett bhakta, a gurunk jelenléte biztosít, és ez arra is igaz, amit a könyvekben olvasunk. Szeretnénk megőrizni ezeket a gondolatokat, hogy mindig velünk maradjanak.

Lehet, hogy néha végig hallgatsz egy leckét, ami lelkesítő hatást gyakorol rád, és jobban érzed magad a szolgálatodban. Meg kell őrizned ezeket a gondolatokat, elmélkedéseket, hogy veled éljenek, nem csak az adott pillanatban, hanem állandóan, és így képesek megnyugvást adni neked. Ezek az elmélkedések segíthetnek abban, hogy érezd, törődésben és védelemben van részed. Valamint segítenek megérteni a különféle lemondások célját és értelmét. Ezek a lemondások valóban kemény dolgok. Mi vagyunk a kisebbség, körülöttünk mindenki máshogy viselkedik és beszél. Ezért, amikor leckén ülünk, vagy az írásokat olvassuk, próbáljunk figyelmesek maradni, hogy a tudás belénk ivódjon és a lényünk részévé váljon. Később pedig, amikor ránk zúdulnak a szennyeződések, már nem tudnak ugyanolyan erős hatást gyakorolni ránk. Képesek leszünk lerázni őket magunkról. Amikor sokáig a városban élünk, hozzászokunk a légszennyezettséghez, a zajszennyeződéshez és az elektromágneses szennyeződéshez.

Ha azonban némi időt töltünk el vidéken, és utána visszatérünk a városba, azonnal érezzük a különbséget. Vannak, akik különféle gyógyító módszerekkel foglalkoznak, és érzékenyek az energiákra, ezért meg tudják mondani az emberekről, hogy melyikük lakik a városban, ugyanis a városiak izmai és idegrendszere tele van feszültségekkel. Ez a feszültség a mindennapos élethelyzeteik eredménye.

Prabhupáda beszélt arról, hogy a városok a szenvedély kötőerejében vannak, míg a vidéki területeket a jóság kötőereje jellemzi. A környezet segít a tudatosság bizonyos szintjének megteremtésében, és bár a külső hatások egy része elkerülhető, a környezet általában nagy hatást gyakorol ránk. Éppen ezért a városiak számára ajánlatos sétálni a parkokban vagy az erdőkben, vagy néha ellátogatni egy farmra, hogy kicsit maguk mögött hagyják ezeket a súlyos energetikai hatásokat. Láthatjuk, hogy az emberek gyakran öntudatlanul folyók, fák vagy parkok mellett állnak meg az autóikkal, hogy kicsit lehiggadjanak. Feszültek és nyugtalanok, de a környezetváltozás tisztító hatást gyakorol rájuk, hiszen a természetet nem a Kali-yuga jelenléte uralja. Látjuk, hogy Krisna is Vrindávanában él. A tehénpásztorok sem gyárakba járnak dolgozni, hanem az erdőbe mennek, és vigyáznak a tehenekre. Ez az életmód nem csupán egyszerű, hanem természetes is.

Bhakti Tirtha Swami

Elmélkedések a szent tanításokról

Sri Siksastaka

Kérdés: “Az Úr Caitanya beszélt az anyagi lét tüzéről. Beszélnél erről a témáról részletesebben?"

Válasz: Igen, ez egyszerű dolog. Az érzékek gyakran arra kényszerítik az embert, hogy az elmével és az intelligenciával szöges ellentétben cselekedjen. Az érzékek az érzéktárgyakkal való kapcsolat következtében folyamatos ingerlésnek vannak kitéve. Az Úr Caitanya – Sríla Prabhupadával, Sríla Bhaktivinoda Thákurával és Sríla Bhaktisiddhanta Sarasvati Thákurával egyetemben – ezt tanította, és az érzékeket a lobogó tűzhöz hasonlította. Vészhelyzetben vagyunk, mivel a tűz pusztítást eredményez.

Ez a tűz nagyon erősen lángol, és képes mindent felperzselni, ami az útjába kerül. Így működnek az érzékek, és hatalmas erejükkel képesek izgatottá tenni bennünket.

Kérdés: “Ez összefüggésben van azzal a verssel, ami arról ír, hogy az ember miként kényszerül bűnös tettek elkövetésére?”

Válasz: Igen. Ez a kényszerítő erő a kéj. A kéj valójában befedettséget okoz, az olyan szennyeződések, mint a helytelen vágyak, a gyümölcsöző cselekedetek, sőt, még a mesterkélt lemondás is egyaránt a kéj részei. A szeretet helyes dolog, a kéj pedig a szeretet ellentéte, így az Úr Caitanya megadta a kulcsot ahhoz, hogy a kéjt szeretetté alakítsuk át: ez az energia átalakítása.

Bhakti Tirtha Swami

Elmélkedések a szent tanításokról I

Sri Siksastaka

Egészségesen használjuk fel azt, ami történt. Állandóan bántani fogjuk magunkat, ha nem bocsátunk meg. Néha szomorkodni is kell, felismerni, érezni ezt, végül elengedni. Nem fekszünk le és válunk egy élő emberi lábtörlővé. A megbocsátás nem az önfeláldozás egyik formája. A megbocsátás egy folyamatos gyógyulási folyamat eredménye. Arról szól, hogy elengedünk heves érzelmeket és nem ragaszkodunk tovább a múlt eseményeihez. Többet összpontosítunk a jelenünkre és a jövőre. Nem akarjuk azokat az embereket megbüntetni, akik megbántottak minket. A megbocsátás megszabadít és jobban fel tudod használni az energiáidat.

Az embert felfalják a múlt neheztelései. A megbocsátás megengedi, hogy jutalmazzuk a kapcsolatokat és a törekvéseket. Néha azért, mert nem vagyunk megbocsátóak, nagyon sok aggodalmat hordozunk magunkban mentális, érzelmi, pszichológiai és lelki aggodalmakat. Így nem tudunk teljesen a jelenben lenni azokkal, akikkel társulunk. Nem tudjuk teljesen odaadni magunkat azoknak, akiket szeretünk. A megbocsátás esélyt ad nekünk, hogy egészséges, érett döntéseket hozzunk és egyre inkább igent tudjunk mondani Krisnának és nemet máyának. A megbocsátás hiánya meg fogja zavarni a látásunkat és az érzékelésünket. Egyre fontosabb lesz a bhakták számára, hogy még több mentális erőt kihasználjanak. Hogy tudjanak segíteni abban, hogy megvédjék magukat, közösségüket és képesek legyenek másoknak segíteni.

Bhakti Tirtha Swami, Horvátország, 2002.

Néha a szenvedésünk annak köszönhető, hogy Krisna ezt megengedi, azért hogy adni tudjon egy bizonyos fajta erőt, kétségbeesést, megfosztottságot, és ez segít, hogy kikerüljünk az anyagi természet három kötőerejéből. Ezek a fajta szenvedések megadják nekünk az intenzitást és a hevességet, ami segít, hogy sokkal fókuszáltabbak legyünk Krisna lótuszlábán. Krisna megjutalmaz bennünket azáltal, hogy megengedi, sok kihívás jöjjön hozzánk, azért hogy magunk mögé tudjuk tenni ezeket. Mikor szépen mennek a dolgok, minden jó, Krisna azzal viszonoz, hogy jóval több tesztet kapunk. Ezek először kihívásnak és szenvedésnek tűnnek, de valójában ez egy áldás Krisnától. Krisna azzal viszonoz, hogy megengedi nekünk a szenvedést. Vannak időszakok, amikor Krisna hagyja, hogy a szenvedések folytatódjanak, megértve, hogy ez az ami segít nekünk, hogy kifejlesszük azt a fajta mohóságot, ami szükséges hozzá, hogy meglegyen a megfelelő erőfeszítés, ami elhozza a megfelelő kegyet. Állandóan meg kell értenünk, hogy Krisna itt van és minden valami okból történik. Ha át tudjuk alakítani ezt valamiféle pozitívvá azáltal, hogy megértjük, Krisna ezt valami okból megengedte, hogy ez megtörténjen, meg kell néznünk mit kell ebből megtanulni és hogyan fogjuk ezt átalakítani pozitívvá? Ha őszintén imádkozunk újra és újra, Krisna látni fogja az őszinteségünket és egy ponton túl ki fogja nyitni számunkra, amit meg kell tanulnunk ezekből a helyzetekből.

Senki sem tud jobban megbántani, mint valaki, akinek próbálod feltárni a szívedet és az elmédet. Senki sem tud jobban megbántani, mint az, akitől elvárod, hogy szeressen téged. Senki sem tud jobban megbántani, mint azok, akiket próbálsz szeretni. Senki sem tud jobban boldogabbá tenni, mint azok, akiket szeretsz. Akiktől védelmet vársz el, és akiknek a szeretetét meg akarod kapni. Ez a természete annak, amikor önmagunkat adjuk. Önmagunkat adjuk és így jobban értékelhetnek. Lehetnek csodálatos tapasztalataink, de tudjuk, hogy ez nagyon veszélyes is lehet. Sok ember fél attól, hogy igazán megnyíljon. Sokan rettegnek attól, hogy feltárják az elméjüket, hogy erős, becsületes barátaik legyenek. Sok ember fél attól, hogy bármilyen autoritást is elfogadjon.

A Bhágavatamból egy vers (7.15.40): Néha a megbocsátás először jobban bánt minket, mint a fájdalom azoktól a személyektől, akik visszaéltek velünk. Gyakran a megbocsátás nagyon sok erőfeszítésbe telik. Időnként nagyon félünk ezt először megtenni. Feltételekhez vagyunk kötve, mert bosszút akarunk állni. Látni akarjuk, hogy az a személy is megbántódik. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy senki sem ússza meg szabadon, mert Krisna ott van, Ő a végső tanú. A karmikus visszahatás elkapja az embert.

Meg akarunk bocsátani, de azt is szeretnénk, hogy nekünk is megbocsássanak. Mindannyiunknak vannak bizonyos dolgai, amik miatt nekünk kell megbocsátani valaki másnak és fordítva. Amikor próbálkozunk, hogy megbocsássunk másoknak és magunk mögött hagyjuk ezeket a dolgokat, akkor a megbocsátás gyakran egy magányos dolog lesz. Ez olyasmi, amit az elméddel, az önvalóddal teszel. Gyakran ezt elegendő támogatás nélkül is meg kell tenned. Rá kell nézned a saját sebeidre és tudnod kell, milyen mértékig vagy megsebesülve. Megvan hozzá az erőd, hogy képes legyél ezt elengedni. Szembesülünk ezzel, megnevezzük, érezzük és képesek leszünk arra, hogy elengedjük. Készen állunk rá, hogy ezt lelkesen elengedjük.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk. Néha amikor a megbocsátáson gondolkozunk, azt hisszük, hogy kiküldünk egy üzenetet, hogy ez a személy nem csinált semmi rosszat. Azt hisszük, hogy a megbocsátás azt jelenti, el kell temetni a dühünket, a haragunkat és a megbántottságot. Először érezzük ezt, majd azután elengedjük. Félünk a megbocsátástól, mert azt hisszük, mi veszítünk és a másik személy nyer. Néha félünk a megbocsátástól, mert úgy érezzük, nekünk csak mosolyogni kell, ha megbántanak vagy visszaélnek velünk. Néha félünk megbocsátani, mert az ügy nem lesz megoldva. Vagy el kell játszani a jófiút. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyjuk az embereknek, hogy kihasználjanak minket. A megbocsátás az az, hogy megállítjuk őket abban, hogy kihasználjanak minket azáltal, hogy megállítjuk saját magunkat.

Bhakti Tirtha Swami, Horvátország, 2002.