“A világ különféle szentírásait szoktad idézni, mégis tudjuk, hogy a szentírások el lettek torzítva a történelem során az emberiség által. Hogyan tudjuk kielemezni, mi igaz és mi nem a szentírásokban?”

Válasz: Tudjuk, hogy a történelem előrehaladtával az emberek hajlamosak elferdíteni a szentírásokat és visszaélni velük. Ez a jelenség megmutatkozik a szentírásokban, hiszen többféle verziójuk ismert, ami a különféle értelmezéseket tükrözi, úgymint a Biblia esetében. Noha a tanítás alapvető lényege változatlan, mégis vannak benne változtatások. Az összes szentírást értékelhetjük és megérthetjük más-más szinten. Mindig szükség van egy kulcsra, melynek segítségével mélyebbre hatolhatunk egy adott írás értelmezésében.

Három szempont segít megérteni az igazságot a különböző írásokban, habár ezek egyike sem elégséges és megbízható önmagában. A szempontok a következők: 1) maga a hiteles szentírás, 2) a korábbi és jelenlegi követők, akik a szentírások hagyományai szerint élnek (ők a szent emberek), és 3) egy lelki tanítómester vagy guru. Minden magasabb szintű lelki folyamatban jelen van e három tényező egyensúlya.

Az a szentírás, amely nincs összhangban a szentek és mesterek tanításával, hamis vagy „felhígított” írások. Bármelyik szent ember, akinek viselkedése nem áll összhangban a szentírások szövegével és a lelki tanítómesterek tanításával, az hamis szent, vagy legalábbis tevékenységének egyes elemei hamisak. Bármely lelki tanítómester, akinek a viselkedése nem összeegyeztethető a szentekével, és a tiszta írásokéval, hamis guru. Mikor a cselekedetek összhangban állnak a szentírásokkal, a hagyományt követő szent emberekkel, valamint a transzcendentális kapcsolattal rendelkező lelki tanítómesterekkel, biztonságban érezhetjük magunkat. Ha e szempontok bármelyike hiányzik, akkor a legjobb esetben is egy olyan dologhoz kapcsolódunk, ami – bár működik – nem feltétlenül abszolút természetű.

Van néhány tanító, aki azt hangoztatja, hogy nincs szükség könyvekre. Egyszerűen azért mondják ezt, mert nem akarják, hogy bárki leellenőrizze őket. Létezik néhány „szent ember”, akik szerint nem kell ragaszkodnunk a korábbi hagyományokhoz, vagy azt állítják, nincs szükség lelki tanítókra. Ennek az az oka, hogy csak a saját elképzelésüket akarják elfogadtatni másokkal. Ők szintén hamisak. Vannak azok az emberek, akik csak a szentírásokat követik, és az elméjüket megzavarják a látszólagos ellentmondások. Hiába olvassák el újra és újra a szentírásokat, belezavarodnak, vagy félremagyarázzák a jelentésüket. Ez az oka annak, hogy a szentírások mellett élő szentjeink vannak, akik követik a hagyományokat, és emelkedett mesterekké, prófétákká váltak. Összerakjuk ezeket a tényezőket, és ha összeillenek, tudhatjuk, hogy van egy tisztességes próféta, egy tisztességes szent, és egy komolyan vehető szentírás. Ennélfogva, bár a szent szövegek különböznek egymástól, és meg lettek változtatva, a lényeg bennük maradt és kinyerhető belőlük.

Bhakti Tirtha Swami
Lelki Harcos I
Lelki Igazságok feltárása a Szellemi Jelenségekben

Hol van a Krisna Prema?

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. A Krisna Premát keresem. Életek óta várom már, hogy találkozzak vele. Ha szeretnél, velem tarthatsz. Úgy hallottam, most a városban van.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Krisna Prema nemsokára itt lesz. Akkora a felfordulás! Gondoskodnom kell róla, hogy minden rendben legyen, hogy fogadni tudjam. Ha szeretnél, segíthetsz nekem.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Elaludtam. Mára beszéltük meg Krisna Premával, hogy találkozunk. Nagyon nehéz őt elkapni. Találkoztam az egyik ügynökével, aki megbeszélt vele egy találkozót a nevemben.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Ha nekiállok beszélgetni, elszalaszthatom az egyetlen esélyemet, hogy társulhassak Krisna Premával. Tudod, nagyon követelődző és mindig pontos.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Nincs időm enni vagy aludni. De ha lenne is időm, akkor se lenne rá vágyam, mivel ma vagy holnap találkozok Krisna Premával.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Nem szeretnék alkalmatlankodni, de volnál kedves és megosztanád velem milyen tapasztalatokat szereztél Krisna Premával kapcsolatban? Hamarosan találkozom vele.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincs időm, iszonyúan sietek. Azt hallottam,  Krisna Préma mindenkinek a legkedvesebb barátja. Van, aki azt mondja, hogy ő a tökéletes Mester, van, aki azt, hogy a legbájosabb gyermek, mások azonban úgy tekintenek rá, mint a tökéletes szerelmi társra. Remélem, hamarosan találkozom Vele. Majd elmesélem, milyennek látom Őt, ha ez a dicsőséges nap eljön egyszer.

Igen igaz, iszonyúan sietek. Olyan sokáig gyötört az egyedüllét, de hamarosan csatlakozom Krisna Premához. A bölcsek azt mondják, aki vele időzik, annak minden magányérzete megszűnik.

Igen barátom, igaz, iszonyúan sietek. Egész életemben egy mély kapcsolat után kutattam, amelynek alapja nem anyagi. A bölcsek azt mondják, a Krisna Prémával való kapcsolat a legmélyebb.

Igen igaz, iszonyúan sietek. Mindig zavarodott és csalódott vagyok, s most rohanok, hogy találkozzak Krisnával. Azt mondják, a társasága nyújtja a legnagyobb vigaszt. Egész életemben a félelem és a lehangoltság kísértek utamon. Azt hallottam, hogy aki egyszer találkozik Krisnával, annak a szerencsés embernek az életét nem árnyékolja be többé sem a levertség, sem a félelmek.

Kérlek, bocsáss meg barátom, iszonyúan sietek mindig. Hamarosan meghalhatok. Ha nem találkozom Krisna Premával, az életem kudarc lesz. Kérlek, gyere velem! Készüljünk fel teljesen a fogadására. Ő olyan kedves, azonban ritkán lehet elérni. Lehet, hogy ez az egyetlen esélyünk. Egyetlen másodpercet se vegyünk természetesnek.

Belenézni egy sádhu arcába

Kedves Uram, Syámasundara, ma kinéztem az ablakon és megláttam egy sádhut, akit a tanítványai és a jóakarói vettek körül, akik buzgón őt akarták hallani. Ez a sádhu egy lelkileg fejlett szent benyomását keltette, ahogy olyasmiről beszélt, amire egy magas szintű megvalósításokkal rendelkező embertől lehet számítani. Ahogy tüzetesebben megnéztem, láttam, hogy a sádhut hosszú és vékony kötelek kötik meg. Ennek ellenére méltóságteljesen tudott mozogni, az ablakból azonban megfigyelhettem, milyen feszült volt valójában. Mivel az emberek vonzódtak hozzá, tudomást sem vettek a küzdelméről.

Időnként láttam, hogy ez a sádhu elfordítja az arcát a tömegtől. Meglepetésemre a széles, meleg mosoly, amely olyannyira rabul ejtette a közönségét, most fájdalomtól és aggodalomtól árulkodó nagy grimasszá torzult. Ahogy tovább figyeltem a szentet észrevettem, annak ellenére, hogy képes volt vigaszt nyújtani másoknak, neki senki sem segített. Olyan benyomást keltett, mintha azt érezte volna, hogy maga a Teremtő vagy átokkal sújtotta, vagy ügyet sem vetett rá. Ilyenkor beszélt a leginkább ékesszólóan az Úr kedvteléseiről. Majd miután befejezte lenyűgöző előadását, fájdalmas tekintettel elfordult a tömegtől, könnyeket hullatott, és mint egy őrült felkiáltott - „Krisna, hol vagy? Kérlek, csak egyszer mutasd meg magad! Nem akarok a látványod nélkül tovább élni akár csak egy órát is. Annyira haragszom Rád, de mit tehetek? Csak Rólad tudok beszélni. Te vagy a boldogságom és szenvedésem legnagyobb forrása, Syámasundara!”

Kedves Uram, Syámasundara, a szent nem ismert sem pihenést, sem békét, sem vigasztalást. Az emberek azt követelték tőle, hogy jelenjen meg nyilvános előadásokon, és az Úr, aki akár a démonok előtt is megjelenik, továbbra is figyelmen kívül hagyta őt, és hogy milyen szerencsétlen. Úgy érezte, kénytelen folytatni a lelki életről szóló elbeszéléseit azok érdekében, akik mit sem sejtettek a gyötrelmeiről, annak ellenére, hogy a lelki élete üres volt. Bár egész életét az emberek szolgálatának szentelte, úgy tűnt, magára maradt. Milyen lelki élet az, ami ilyen fásultságot és vágyakat okoz? Milyen fejlődés ez?

A válasz azokban a vékony kötelekben rejlett, amelyek a sádhut megkötözték. Annak ellenére, hogy szent ember volt, aki hűségesen követett minden rituálét, ő maga nem volt teljesen szabad. Téged csak a tiszta bhaktival lehet megszerezni, s ha az ember még mindig ragaszkodik olyan finom fizikai vágyakhoz, amik nem illenek össze a Te vágyaddal, az ilyen ember borzasztóan követeli majd, hogy láthasson Téged, és sorba áll majd ezért. Olyan kedves vagy, hogy minden szolgálatot elfogadsz, mert figyelemmel kísérsz minden gondolatot és minden cselekedetet. Azonban ha nincs jelen a teljes meghódolás és a különleges kegy, rejtve maradsz.

Kezdtem erős késztetést érezni, hogy kimenjek és megosszam ezzel a szenttel és a köréje gyűlt emberekkel a megvalósításaimat. Odarohantam hozzá. Ahogy közeledtem felé, magam is megdöbbentem, mennyire át tudtam érezni a hangulatát és az érzéseit. Nem fordult felém, s küzdöttem, hogy elkapjam a tekintetét. Végül odafordult hozzám, a szívem kihagyott és egyszer csak rábámultam – saját magamra.

Köszönöm, kedves Uram, Syámasundara! Ma már értem, hogyan részesülhetek édes látványodban. Először is meg kell szabadulnom a saját egészségtelen és felesleges gondolataimtól és cselekedeteimtől. Köszönöm, kedves Uram, hogy lehetővé tetted számomra, hogy közelebbről láthassam magam. Most még inkább eléd tárom az ügyem. Arra kérlek, hogy még körültekintőbben vezess engem a kötél elvágásának folyamata közben. Olyan sok életen át kötöttek meg a durva kötelek, most pusztító, finom béklyó köt meg. Csak a kegyed segíthet rajtam. Kérlek, bízz bennem ezen a kései órán is. Olyan makacs vagyok. Te vagy az egyetlen menedékem, habár nem is ismerlek Téged. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy felszínes szolgálatot végzek. Nincs hova mennem, senkihez sem fordulhatok, csak Hozzád.

Esti gondolatok

Kedves Uram, ma azt hallottam, azért rakod a híveidet nehéz helyzetbe, mert dicsőségessé akarod tenni őket. Amikor a bhaktád szenved, és aztán felülemelkedik rajta, sokkal jobban lehet értékelni a teljesítményét.

A múltban úgy véltem, hogy nem vagy tisztességes, látván, milyen megpróbáltatásokon mennek át a bhaktáid. Annak ellenére, hogy mindig a lemondás útját jártam, nem nagyon értettem semmit a vezeklésből. Most fokozatosan megértettem, hogy az ilyen tapasya hogyan viszi az egyént közelebb a feltétel nélküli szolgálat szintjéhez. Azt is felismerem már, hogy a vezeklés és a szenvedés javíthat az egyén szolgálatának minőségén és jobban meg tud érteni dolgokat.

Brahmát is arra ösztökélték, hogy vesse alá magát bizonyos vezeklésnek, hogy képes legyen teremteni. Az Úr Siva állandóan a Rajtad való szigorú meditációba mélyed el. Úgy vélem, hogy az igazi szeretetben a szenvedést, vagy a szeretett személyért végzett lemondást nem tekinthetjük kényelmetlennek vagy akár büntetésnek, hisz az egyén mindent buzgón megtesz, ami ahhoz szükséges, hogy a szeretet tárgyának jólétét fokozhassa.

Ahogy fekszem itt és az álmot várom, Uram Syáma, azt veszem észre, milyen kicsi szeretet is lakozik bennem. Ha volna bennem igazi szeretet, minden lehetőségre ugranék, hogy szolgálhassalak Téged, s mentes lennék minden irigységtől és személytelenségtől. Tudom, hogy olyan messze vagyok Tőled kedves Uram, de mindent átható lényed révén mindig közel vagy. Néha elkezdek vonzódni különféle energiáidhoz, és egy pillanatra elfelejtem, hogy Te vagy minden szépség és kellem forrása. Ez az eltévelyedés vajon annak a jele, hogy nem vagyok erényes?

Kedves Uram, ahogy álomba szenderülök, azért imádkozom, hogy veled álmodjak. Félretéve fizikai testemet a maga önzésével és késztetéseivel, átkutatom a három világot, a Te és szolgáid társaságát keresve. Azért imádkozom, hogy engedjék meg, hogy csatlakozzak hozzájuk, és talán egy nap úgy ébredjek fel, hogy teljesen meghódolok Előtted. Miért ne? Már több millió életet magam mögött hagytam. Híveidre utaló jeleket fogok keresni, annak ellenére, hogy ha meglátnak engem, csak megrökönyödve felnevetnek majd, azt gondolván - „Mi jogon akar ebbe a transzcendentális csapatba tartozni ez a piszkos bolond? Hol van Nárada Muni? Hadd találjam meg őt. Talán ha elég szerencsés vagyok, meggyőzhetem őt róla, hogy elvigyen tiszta híveidhez. Miért ne? Végül is, könyörületes volt Mrigárihoz, a vadászhoz is, aki kevésbé volt bűnös, mint én.

Azt hallottam, hogy olyan kedves vagy, mert a szolgáidban megbúvó szándékot nézed, és a szennyeződésekkel teli szolgálatot is transzcendentális síkra emeled. Elfogadtad Putanát anyaként, és annak ellenére, hogy azért jött, hogy megmérgezzen Téged, pár csepp anyatejért felszabadítottad őt. Kedves Uram, egy olyan bolondnak, mint én vagyok, akinek fogalma sincs az önzetlen szolgálatról, aki irigy Rád, aki telve van kétségekkel és félelmekkel, talán mégis van esélye. Kérlek, vedd el anyagi motivációkkal teli meghódolásomat, és vond ki belőle azt a kis szeretetet, amit rejt.

Értem, hogy a lemondások és az elkülönülés fontos segítséget jelentenek abban, hogy valaki a három kötőerő fölé emelkedjen. Ha állhatatossá válok, és nem azonosulok a boldogsággal és szenvedéssel, vagy a világ más kettősségeivel, akkor a lelki világ valódi jelöltjévé válhatok. A múltban, kedves Uram, irigységtől telve mindig elszalasztottam a csodálatos kegyelmet, amelyet szakadatlanul minden teremtményedre záporozol. Hogyan is érhetném be számtalan ideiglenes élvezettel?

Most, Uram Syáma, talán ma közvetlen közeledbe engedsz. Mivel hozzá vagyok szokva, hogy elkerüljelek és belefáradtam abba, hogy kielégíthetetlen érzékeimet szolgálom, ezért csak a te indokolatlan kegyedből fogok tudni kiszabadulni ebből a mókuskerékből. Ahogy figyelmen kívül hagytad Putaná valódi szándékát, olyan kedves vagy, hogy nem veszed figyelembe az én elesett helyzetemet sem. Talán ma lesz a nagy este. Elmegyek és felkutatlak...tudván, hogy egy nap találkozom majd Veled, habár teljesen érdemtelen vagyok rá.

Ki tudja vonzani az Urat?

Kedves Uram, Syáma!

Olyan bonyolult vagy és olyan nehéz Téged elérni. A tanult tudósok minden műveltségük ellenére sem tudnak megismerni Téged, azonban az az írástudatlan bráhmana, aki mindenki szeme láttára a Bhagavad-Gíta lapjaira hullatta könnyeit, ismerte a Te végtelen nagylelkűséged, mert személyesen megölelted őt.

A panditok szent mantrákat zengtek hajnaltól napnyugtáig, azonban imáik sosem jutottak el a füledig. De Haridasa, a kaszton kívüli olyan édes hangon énekelt, hogy személyesen látogattad meg a kunyhójában, hogy ne legyen annyira egyedül.

A legcsodálatosabb templomokban a pujárik kidolgozott rituálékat végeznek, drága ruhákkal és felbecsülhetetlen értékű ékszerekkel imádva Téged. Erőfeszítéseik ellenére még egy mosoly sem villan át az arcodon. Advaita Ácárya egy kis vizet ajánlott fel Neked a Gangeszból, és pár tulaszi levelet. Olyannyira elégedetté tett, hogy Te Magad szálltál alá teljesíteni a kérését.

Vagyonos üzletemberek nagy iskolákat, kórházakat és árvaházakat építtetnek, hogy felhívják magukra a figyelmed. Szinte alig méltatod figyelemre a törekvéseiket. Madhavendra Purit, aki még ételt sem kért soha, Magad kerested fel, és személyesen arra kérted, szerezzen Neked szantálfapépet. A nők sokszor a legkidolgozottabb és leghosszabb imákat rebegik, és azért könyörögnek a félisteneknek, hogy áldják meg őket egy fiúgyermekkel. Nárada Muni anyukája egy egyszerű szolgálólány volt, aki a bhaktivedantákat szolgálta, és elfogadta ételmaradékaikat. A fia olyan kedves lett számodra, hogy saját hírvivődként tevékenykedett.

Hatalmas királyok több ezer bráhmanát és falusi embert etetnek, s abban reménykednek, hogy majd felfigyelsz rájuk. Sridhara Kolavecha pusztán pár banánlevelet ajánlott fel Neked, de azt olyan odaadással, hogy személyesen ettél az ételéből.

Sokan azért gyűlnek össze, hogy hatalmas áldozatokat és előkelő rituálékat mutassanak be, és az áldásaidért versengenek, legjobb esetben is csak egy félistent sikerül megidézniük. Sudáma azonban csak egy kis lapított rizst ajánlott fel neked és nem kért Tőled semmit sem. Olyannyira örültél, hogy személyesen mostad meg a lábát, és egy gyönyörű palotát adtál neki lakhelyül.

A legtöbb ember megvárja, míg teste öreg lesz és rozoga, mielőtt a visszavonulást fontolgatná. Akkor megpróbálnak adni neked valamit, de csak azután, hogy már nem képesek többé semmi hasznát venni. A kis Prahdláda boldogan neked adta a fiatalságát, és te azzal viszonoztad, hogy személyesen megvédted őt a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben.

Néhány jógi szigorúan tartja magát nőtlenségi fogadalmához, nagy lemondásokat végez, hogy felkeltsék érdeklődésed, vagy hogy valamilyen áldást kapjanak. Szerencsések, ha egyáltalán egy pillantásra is méltatod őket. Bhaktivinoda Thakura bíróként világi ügyekkel foglalkozott. Családos ember volt, egy tucat gyerekkel. Azonban a szolgálata és a bhajanája olyan tiszta volt, hogy személyesen megjelentél előtte.

Az aszkéták kemény nehézségeknek vetik alá magukat, nagyon lengén öltözködnek, és csak alkalmanként esznek. Minden igyekezetük ellenére talán még a Brahma-lokát sem érik el. Pundarika király, aki fényűzően öltözködött és pompás ételeket evett, úgy rabul ejtette a szíved, hogy személyesen kiáltottál a társasága után.

Kedves Uram, Syámasundara, olyan sokszor bebizonyítottad, hogy a bhaktáid csakis Érted élnek, és Te is csak értük élsz. A tiszta bhakti arra kényszerít Téged, hogy odaadd Önmagad. Kedves Uram, nekem nincs bhaktim, amivel vonzanálak Téged. A felajánlásaim és a tudatom érdemtelenek számodra. Miután sok életet eltöltöttem ilyen szerencsétlen helyzetben, Hozzád kiáltok. Kérlek, légy kegyes hozzám, és adj nekem esélyt arra, hogy kifejlesszem a valódi szeretetet.

Krónikus betegségem

Kedves Úr Nityánandám, a legsúlyosabb betegség gyötör. Irigységnek hívják, és nagyon fertőző. Az emberek mit sem sejtve rám tekintenek, és azt képzelik, hogy majd kicsattanok az egészségtől. Aligha értik, milyen beteg is vagyok valójában, és milyen veszélyes lehet rájuk nézve a társaságom. Hogy lehet az, hogy másokkal kegyes vagy, hiszen vagy teljes tudatlanságot vagy transzcendentális boldogságot biztosítasz számukra? Korlátolt tudásommal kétségbeesetten Hozzád fordulok kedves Uram, és azt kérdem - „Miért vagyok ilyen balszerencsés, mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, ahogy az emberek túlságosan közel kerülnek hozzám, meglátják, milyen önző vadállattal hozta össze őket a sors. Segítségért és útmutatásért jönnek hozzám, de semmit sem tudok nekik felajánlani – mivel képzett tolvaj vagyok, csak elfogadom a kedvességüket, a gyengédségüket és a szeretetüket, cserébe pedig üres kézzel távozhatnak. Mi mást tehetek? Nem veszel rólam tudomást, kedves Uram. Kétségbeejtően nélkülözök, és Hozzád kiáltok - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

Félek mindentől és mindenkitől, mert bolond vagyok, egy első osztályú őrült, aki úgy tesz, mintha tudós volna. Állandóan lesben állok, s azon tűnődöm, mikor veszi észre valaki, milyen bolond is vagyok és rúg belém egyet. Oly sok szolgádat elláttad intelligenciával, de ami engem illett, nekem nem biztosítottad az értelmet ahhoz, hogy megismerjelek Téged, sem ahhoz, hogy teljesen tudomást se vegyek Rólad. Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, kedves Uram - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

A legtöbben azt gondolják, hogy szakértő vagyok, csak mert képes vagyok megjósolni helyzeteket, és előre látom, milyen bonyodalmak várhatóak, mielőtt azok valóban felmerülnének. Aligha tudják, hogy figyelmem a félelemből táplálkozik. Minden helyzetet tüzetesen megvizsgálok, hogy lássam, jelent-e számomra valamilyen veszélyt vagy félelemforrást, s készen állok rá, hogy egy szemvillanás alatt elfussak. Bárki, aki bármeddig is kapcsolatba kerül velem, komoly fóbiákat fejleszt ki. Amikor bátorsággal áldottad meg a szolgáidat, észrevetted, hogy én túl megbízhatatlan vagyok hozzá, hogy ilyen ajándékot kézben tartsak. Most egy hadvezér helyzetét kaptam meg, irányítom az embereket, akiket sem megvédeni, sem vezetni nem tudok. Kétségbeesésemben Hozzád fordulok, és azon tűnődöm - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, összehívtad a seregedet, és én csatlakoztam hozzá. Magunkra öltöttük az egyenruhádat, s közben mosolyogva néztél minket. Én visszamosolyogtam Rád, mert boldog voltam, hogy lehetőséget kaptam, hogy képviseljelek az illúziónak és a degradációnak erői elleni küzdelemben. Előre szegezett tekintettel láttam meg jóelőre a győzelmet, s már alig vártam, hogy felvillantsam transzcendentális fegyvertáramat. Azonban meglepetésemre azt találtam, hogy sosem biztosítottál számomra elegendő fegyvert. Hogyan is győzhetnék nélkülük? Tudtad, milyen felfuvalkodott ostoba vagyok. Látván, hogy minden sikerért babérokat követelnék, előre megfontolt szándékkal távol tartottál engem a frontvonaltól. Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, Uram - „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem...?

Az emberkék

Ott laktam a mennyei bolygókon mint egy magányos lélek, és elmerültem a korlátlan érzékkielégítésben. Intenzív élvezetemnek semmi sem szabott gátat, mivel megnövekedett hatalmam révén fantasztikus körülményeket teremthettem, hogy különféle energiákat manipuláljak. Örömömet leltem a teremtő erőmben. Mi többet nyújthatott nekem az élet, mint a képességeim adta folyamatos élvezetet? Olyan lettem, mint egy drogfüggő, aki egyrészt élvezi a drog hatását, másrészt többet és többet akar belőle.

Egy napon egy alázatos szent jelent meg előttem. Miután megfelelő módon köszöntöttem, megtudakoltam, mi a szándéka. Meglepetésemre így felelt:

- Azért jöttem, hogy tegyek érted valamit!

- Mit tehetsz értem? Mindenem megvan, amire szükségem van, és ha valami kell, megteremtem. – nevettem.

Átható tekintettel nézett rám, ami egészen a szívemig hatolt, ahol legmélyebb vágyamat kutatta.

- Hatalmat akarsz, még több hatalmat, teljhatalmat. – jelentette ki.

- IGEN!!! – kiáltottam.

- Gyere velem. Összekapcsollak a teljhatalommal.

Ekkor megfogta a kezem, s megkezdtük utazásunkat a levegőn és éteren át, mint kozmikus utazók. Elértük a Földet, és ahogy beléptünk a bolygó légterébe, a szent eltűnt. Megpróbáltam a hatalmam segítségével visszahozni őt, de nem ment. Ekkor próbáltam a megfelelő energiákat megidézni, hogy a magasabb régiókba visszajuttassam magam, de erre is képtelen voltam. Aztán egyszer csak meghallottam a hangját:

- Készülj fel a mélyreszántó leckére, gyermekem.

Transzba estem. Amikor visszanyertem az eszméletemet, emberkék vettek körül. Ahogy közeledtek felém, néhányan arra kértek, áruljam el nekik, hogy lehet hatalomra szert tenni, míg mások azt akarták, hogy ruházzam fel őket hatalommal. Gondoltam, megszabadulhatok ezektől az emberkéktől, ha gyorsan teljesítem mohó vágyukat. Vissza akartam térni különleges tevékenységeimhez. Próbáltam megidézni az energiákat, amelyeket általában használtam, de meglepetésemre minden hatalmamat elveszítettem. Gyorsan elhessegettem az emberkéket, azonban helyettük újak jöttek . Minden nap több ezret elzavartam, de újabb tömegek tértek vissza, nehéz súlyként cipelve a kéréseiket. Nem volt hatalmam hozzá, hogy teljesítsem a kérésüket. Még ahhoz sem volt erőm, hogy felruházzam őket hatalommal – mégis jöttek, még álmomban sem hagyott alább a követelőzésük. Minden, amit kértek, hétköznapinak és jelentéktelennek tűnt, de meg voltak győződve róla, hogy amint teljesül a vágyuk, végre boldogok lesznek. Sokféle módon próbáltam elmagyarázni nekik, gondjuk milyen nevetséges és ostoba. Néha egyetértettek velem, mert azt hitték, így hízeleghetnek nekem, hogy beadjam a derekam. Ahogy megnyertek maguknak, teljesítettem a kérésüket. Sok esetben próbáltam megértetni velük, hogy amit kértek, már megadatott nekik. Néhányuknak igyekeztem megmutatni, hogyan tanulhatnak mások hibáiból, és végül hogyan pusztít a hatalom. Másokkal együtt próbáltam őket eltéríteni azon szándékuktól, hogy divatból hatalmat szerezhessenek, és felhívtam a figyelmüket rá, hogy a kéjvágy mindent felemészt... Mit sem használt mindez.

Ez a helyzet több életen át fennmaradt. Belefáradtam, és azon tűnődtem, mikor lesz már végre vége. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna, a szent, aki erre a pokoli helyre hozott, megjelent. Elmagyarázta, hogy ő maga küldte azokat az embereket azzal a céllal, hogy szembe nézzek a saját hibáimmal, őrült vágyaimmal és a hatalomtól való ittasságommal. Könyörögtem neki, hogy engedjen el erről a bolygóról, azonban még nem győződött meg arról, hogy feladom régi hozzáállásomat. Így szólt:

- Fiam, ez a hamis egó. Amikor valóban elsajátítottad a leckét, nem csak ebből a pokolból szabadítalak meg, hanem messze viszlek a pokoltól, amihez annyira ragaszkodtál korábban.

Régóta figyelünk téged. Hasznavehetetlenné váltál, annyira ragaszkodtál az előző lakhelyedhez, és olyan nagy illúzióban voltál. Megzavartad az univerzum rendjét. Fiam, annyira lenyűgözött az a kis hatalom, amivel rendelkeztél, olyan gyerekesen ragaszkodtál a manipulatív energiákhoz, hogy az isteni lények már lemondtak rólad. Ekkor közbeléptem. Az átkom valójában segíteni fog neked, hogy felkészülhess az imádandó Úr szolgálatára. Szolgáld le az idődet itt, foglalkozz a hamis egó különféle megnyilvánulásaival. Állapotod krónikus, de van remény. Több élet után visszajövök hozzád. Ne félj, gyermekem! Időről időre visszatérek hozzád, hogy vigaszt nyújtsak neked! Több százezer emberkére kell gondot viselned. Segíts nekik...mert ők nem mások...mint te magad!

Vallomás az Isteni anyához

Kedves Anyám, nagyon félek és maya kígyója gyakran megharap.

- Ne félj gyermekem, az Apád vigyáz rád!

Kedves Anyám, magányos vagyok és unott is gyakran.

- Ne félj gyermekem, az Apád küld neked társaságot!

Kedves Anyám, olyan figyelmetlen vagyok. Képtelen vagyok elkerülni, hogy megsértsem a nagy vaisnavákat!

- Ne aggódj gyermekem, az Apád bátorítani fogja őket, hogy bocsássanak meg neked!

Kedves Anyám, ebben a világban olyan üresség van és személytelenség uralkodik.

- Ne aggódj gyermekem, az Apád sok izgalmas kalandot elrendezett neked!

Kedves Anyám, úgy szégyenkezem az elmém miatt.

- Ne aggódj gyermekem, az Apád hőstetteket hajtott végre, hogy az elméd figyelmét magára vonja.

Kedves Anyám, miért vagyok mindig szomorú és miért panaszkodok folyton?

- Ne aggódj gyermekem, ez azért van, mert elfelejtetted, mennyire szeret téged Apád és Anyád!

Ma meg kell kötnöm azt az üzletet

Föléjük magasodva ültem, aztán észrevettem, hogy ők is boldogtalanok. A következőképpen kérleltem őket:

- Kedveseim, kérlek, mondjátok el, mi a baj!

Az egyik felszólalt:

- Tekintélyre van szükségem.

- Semmi baj – válaszoltam – Vedd el az enyémet!

Egy másik azt mondta:

- Nincs hírnevem.

- Semmi baj – vágtam rá – Vidd el az enyémet!

Azonban egy másik így szólt:

- Vagyont akarok.

- Vedd el minden tulajdonomat! – feleltem.

Egyikük azt panaszolta:

- Nincs végzettségem.

- Nem számít! – válaszoltam. – Kérlek, fogadd el a diplomáimat!

- Be akarom járni a világot. – szólt egy másik.

- Mi sem egyszerűbb ennél. – mondtam. – Utazhatsz értem.

Egy másik így szólt:

- Mester, hatalmat akarok.

- Nem probléma. – válaszoltam. – Vedd el azt a kicsit, amennyi nekem van!

Egyikük így kérlelt:

- Mester, szolgákra van szükségem ahhoz, hogy végezni tudjam a kötelességem.

- Fogd az én szolgáimat! – vágtam rá.

Azonban egy másik így szólt:

- Mester, szeretném, ha ilyen kiemelt helyen ülhetnék, mint te.

- Ó, nem gond, kérlek, foglald el az én helyem!

Szeretett tanítványaim, ezek a dolgok haszontalanok, ha nem élvezzük a szívünkben az Úr közvetlen társaságát. Mind hozzájuthattok anyagi kényelemhez, de mi haszna van? Mindegyikőtök adja át nekem az elszántságát, hogy megtoldhassam vele az enyémet! Akkor talán elég lesz nekem hozzá, hogy a tiszta odaadó szolgálat piacán megvehessem az Úr képét, amely a szívemen tükröződik.

A piaci ár magas, egyedül nem tudom kifizetni. Kérlek, segítsetek, meg kell szereznem! Semminek sincs semmi értéke. Adjátok nekem az elszántságotokat, mert ma el kell mennem a piacra, hogy megvehessem a szívem Urát!

Nem térhetek vissza nélküle.

Felajánlás az Isteni Anyának

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Mit is ajánlhatnék fel Neked? Nem könnyű adni valakinek, akinek mindene megvan, és minden próbálkozásommal csak megsértelek, mert azt sugallom, hogy szükséged van valamire. Mire van szükséged? Tökéletes vagy és teljes, hisz senki sem olyan kedves az univerzális Atyának, mint Te.

Kedves Anyám, ma van megjelenésed napja. Mindenki a saját születésnapját tartja a legfontosabbnak. A bölcsek azonban tudják, hogy a Te napod az igazi ünnepnap. Nem sértés-e a születésnapodat ünnepelni, hiszen ez azt sugallja, volt idő, amikor nem is léteztél, vagy nem voltál elérhető? Örökké üde szereteted mindent áthat, puszta léted minden másnak értelmet ad.

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ennek az anyagi univerzumnak a teremtményei arra kényszerültek, hogy megszülessenek, mivel annak vágya munkálkodott bennük, hogy anyagi érzékeiket élvezhessék.

Születésünk büntetés, egy anyagi börtönbéli rabság. Testünk a rabruha, a városok, az államok, a nemzetek és a bolygók mind az ismétlődő születés és halál területei, amelyeket állandó zavarodottság jellemez. Nem csak a lelki világban tartózkodsz olyan testben, amely az Isteni Atya iránti odaadásból áll, hanem mint a bhakták védelmezője, kiterjeszted oltalmazó energiáidat. Kedves Anya, kérlek, ne hagyj el minket, akkor sem, ha görcsösen ragaszkodunk börtönbeli mentalitásunkhoz!

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Bár gyermekeidként Neked vagyunk alárendelve, mégis kiterjeszted Magad és önzetlen kegyelemmel vezetsz minket. Mikor jön el az a nap, amikor rádöbbenünk, milyen gyatrán viszonozzuk a bátorításod?

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ez mindannyiunkat emlékeztet rá, hogy minden őszinte szent Rajtad keresztül éri el az univerzális Atya szeretetét. Te őrzöd azt a kulcsot, amely mindenki szívének bhaktiját nyitja. Te kongatod meg a harangot, amely szeretett Atyánk figyelmét felkelti. Áldásod nélkül senki sem járulhat elé, vagy vonhatja magára a figyelmét akár egy pillanatra is... Ó, annyira áhítozunk az áldásaid iránt!

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és mint mindig, most is csak másokra gondolsz. Mindannyian a dicsőségedet zengjük, azonban csúfos kudarcot vallottunk, hisz ügyünket szeretett Atyánk elé vitted, s arra kérted, áldjon meg minket. Van, aki hallotta, hogy azt mondtad:

„Hé, Govinda! Ezek a bhakták olyan szép szolgálatot végeznek! Kérlek, fogadd őket, ők jobb szolgáid, mint én vagyok.”

Ó Anya, mikor fogunk mi valaha is feljutni arra a szintre, ahol tényleg megérdemeljük a szereteted és közreműködésed?

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Minden egyes atom a Te nevedet vibrálja! Szolgáid Vrindavanban minden tevékenység előtt és után zengik a neved. A Te neved az eszköz és a vég. Nem ismernek mást, csak Téged. Csak Rólad beszélnek. Minden szépségre úgy tekintenek, hogy az a Te tündöklésed visszatükröződése. Annyira megmámorosodnak kedvteléseidtől, hogy bárki kerül e nagy lelkeknek a társaságába, azonnal elkapja a betegségüket. Még ha ez a láz járványszerűen el is terjed az egész világegyetemben, a lakói akkor is képtelenek lesznek kellően dicsőíteni Téged. Mit is ajánlhatnék fel neked úgy általában, nem beszélve megjelenésed kedvező napjáról?

Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és nincs semmim, amit felajánlhatnék Neked, csak egy felfuvalkodott őrült rejtett sértéseit. Ki vagyok én, hogy azt gondolom, jogom van Neked bármit is ajándékba adni? Azonban ha meg sem próbálom, mennyivel több sértést követek el, hiszen Te olyan kegyes vagy, hogy megáldottad ezt az alacsonyrendű ostobát, engem.

Hogyan is lehetek alkalmas és érdemes rá, hogy elfogadjam az áldásaidat? Ez minden bizonnyal az indokolatlan kegyed jele. Isteni Anya, pusztán betekintést nyerhetek indokolatlan kegyedbe, amikor próbálok arra gondolni, hogy felajánlok Neked valamit. Mivel inkább abban vagyok jártas, hogyan kell elvenni, ezen a kedvező napon a Te nagy bhaktáid után szaladok, s könyörgök, adjanak egy szem port a lótuszlábukról, ami elegendő lesz hozzá, hogy a szívemen összegyűlt több tonnányi szennyet eltakarítsa. Amint teljesen eltűnik az a sok piszok, képes leszek a szolgálatodba ajánlani az egyetlen dolgot, ami értékes számomra... Az életemet! Annyira be vagyok szennyeződve, egy ilyen élet jelenleg haszontalan.

Habár semmire sincs szükséged, Isteni Anya kérlek, bocsáss meg nekem minden tekintetben, és engedd meg, hogy társulhassak igaz bhaktáiddal. Máskülönben csak szégyen fog övezni engem, és újra eltelik úgy egy év, hogy nem lesz semmi értékem, amit felajánlhatnék Neked.

Alacsonyrendű vagyok.