A koldus I. - 7. meditáció
Felajánlás az Isteni Anyának
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Mit is ajánlhatnék fel Neked? Nem könnyű adni valakinek, akinek mindene megvan, és minden próbálkozásommal csak megsértelek, mert azt sugallom, hogy szükséged van valamire. Mire van szükséged? Tökéletes vagy és teljes, hisz senki sem olyan kedves az univerzális Atyának, mint Te.
Kedves Anyám, ma van megjelenésed napja. Mindenki a saját születésnapját tartja a legfontosabbnak. A bölcsek azonban tudják, hogy a Te napod az igazi ünnepnap. Nem sértés-e a születésnapodat ünnepelni, hiszen ez azt sugallja, volt idő, amikor nem is léteztél, vagy nem voltál elérhető? Örökké üde szereteted mindent áthat, puszta léted minden másnak értelmet ad.
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ennek az anyagi univerzumnak a teremtményei arra kényszerültek, hogy megszülessenek, mivel annak vágya munkálkodott bennük, hogy anyagi érzékeiket élvezhessék.
Születésünk büntetés, egy anyagi börtönbéli rabság. Testünk a rabruha, a városok, az államok, a nemzetek és a bolygók mind az ismétlődő születés és halál területei, amelyeket állandó zavarodottság jellemez. Nem csak a lelki világban tartózkodsz olyan testben, amely az Isteni Atya iránti odaadásból áll, hanem mint a bhakták védelmezője, kiterjeszted oltalmazó energiáidat. Kedves Anya, kérlek, ne hagyj el minket, akkor sem, ha görcsösen ragaszkodunk börtönbeli mentalitásunkhoz!
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Bár gyermekeidként Neked vagyunk alárendelve, mégis kiterjeszted Magad és önzetlen kegyelemmel vezetsz minket. Mikor jön el az a nap, amikor rádöbbenünk, milyen gyatrán viszonozzuk a bátorításod?
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ez mindannyiunkat emlékeztet rá, hogy minden őszinte szent Rajtad keresztül éri el az univerzális Atya szeretetét. Te őrzöd azt a kulcsot, amely mindenki szívének bhaktiját nyitja. Te kongatod meg a harangot, amely szeretett Atyánk figyelmét felkelti. Áldásod nélkül senki sem járulhat elé, vagy vonhatja magára a figyelmét akár egy pillanatra is... Ó, annyira áhítozunk az áldásaid iránt!
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és mint mindig, most is csak másokra gondolsz. Mindannyian a dicsőségedet zengjük, azonban csúfos kudarcot vallottunk, hisz ügyünket szeretett Atyánk elé vitted, s arra kérted, áldjon meg minket. Van, aki hallotta, hogy azt mondtad:
„Hé, Govinda! Ezek a bhakták olyan szép szolgálatot végeznek! Kérlek, fogadd őket, ők jobb szolgáid, mint én vagyok.”
Ó Anya, mikor fogunk mi valaha is feljutni arra a szintre, ahol tényleg megérdemeljük a szereteted és közreműködésed?
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Minden egyes atom a Te nevedet vibrálja! Szolgáid Vrindavanban minden tevékenység előtt és után zengik a neved. A Te neved az eszköz és a vég. Nem ismernek mást, csak Téged. Csak Rólad beszélnek. Minden szépségre úgy tekintenek, hogy az a Te tündöklésed visszatükröződése. Annyira megmámorosodnak kedvteléseidtől, hogy bárki kerül e nagy lelkeknek a társaságába, azonnal elkapja a betegségüket. Még ha ez a láz járványszerűen el is terjed az egész világegyetemben, a lakói akkor is képtelenek lesznek kellően dicsőíteni Téged. Mit is ajánlhatnék fel neked úgy általában, nem beszélve megjelenésed kedvező napjáról?
Kedves Isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és nincs semmim, amit felajánlhatnék Neked, csak egy felfuvalkodott őrült rejtett sértéseit. Ki vagyok én, hogy azt gondolom, jogom van Neked bármit is ajándékba adni? Azonban ha meg sem próbálom, mennyivel több sértést követek el, hiszen Te olyan kegyes vagy, hogy megáldottad ezt az alacsonyrendű ostobát, engem.
Hogyan is lehetek alkalmas és érdemes rá, hogy elfogadjam az áldásaidat? Ez minden bizonnyal az indokolatlan kegyed jele. Isteni Anya, pusztán betekintést nyerhetek indokolatlan kegyedbe, amikor próbálok arra gondolni, hogy felajánlok Neked valamit. Mivel inkább abban vagyok jártas, hogyan kell elvenni, ezen a kedvező napon a Te nagy bhaktáid után szaladok, s könyörgök, adjanak egy szem port a lótuszlábukról, ami elegendő lesz hozzá, hogy a szívemen összegyűlt több tonnányi szennyet eltakarítsa. Amint teljesen eltűnik az a sok piszok, képes leszek a szolgálatodba ajánlani az egyetlen dolgot, ami értékes számomra... Az életemet! Annyira be vagyok szennyeződve, egy ilyen élet jelenleg haszontalan.
Habár semmire sincs szükséged, Isteni Anya kérlek, bocsáss meg nekem minden tekintetben, és engedd meg, hogy társulhassak igaz bhaktáiddal. Máskülönben csak szégyen fog övezni engem, és újra eltelik úgy egy év, hogy nem lesz semmi értékem, amit felajánlhatnék Neked.
Alacsonyrendű vagyok.