Éhínség, betegség, terror, háború, gyilkosság, öngyilkosság, viharok, árvizek, földrengések, vulkánkitörések, mérgezett folyók, mérgező táplálék, kihaló fák – ez a bolygó a komoly egyensúlyhiány számtalan jelét mutatja nekünk. De az egész világon manapság elterjedt fizikai szenvedések ellenére sok nehézség, amellyel szembe kell néznünk, nem anyagi, hanem lelki természetű. A nehézségek a mi kudarcunkat tükrözik, legmélyebb vágyakozásunkat a szeretet és viszont szeretet beteljesülése után, és e problémák megoldásához több kell, mint a kifinomult, technikai törekvés. Lehet, hogy tudományos téren nagy a haladás, de mint kultúra, még mindig nagyon keveset tudunk a szeretetről, és még kevésbé értékeljük az élet lelki dimenzióit. A minket körülvevő konfliktusok és katasztrófák arra mutatnak, hogy sürgősen javítani kell a helyzetünkön. Meg kell tanulnunk, hogyan szeressük önmagunkat, és másokat, a bolygót és az élőlényeket, akik velünk együtt élnek.

Az ipari kultúra bejáratott, anyagi orientáltsága zsákutcába vezetett minket. A fogyasztói társadalom arra ösztönöz, hogy minden kívánságunknak a legteljesebb mértékben engedjünk, felkutassunk minden lehetőséget, hogy ezeket teljesítsük. Az önmegismerés és önuralom fejlesztése helyett megtanultuk, hogy a külső világban keressük a kielégülést, és tévesen azt hisszük, hogy ez a törekvés vezet el a boldogsághoz. Látjuk, hogy azok is szenvednek, kétségbeesett, tartalmatlan életet élhetnek, akiknek „mindenük megvan.” Egyszerűen valami nagyon nincs rendben.

Az a probléma, hogy egyedül a kéjvágyunk kielégítésére koncentrálunk ahelyett, hogy kifejeznénk a szeretetünket. Belülről mindenki szeretetteljes, azonban elfelejtettük az igazi természetünket, amit feláldoztunk az életünket csábító pótlékért, mely több fájdalmat okoz nekünk, mint örömet. Mivel az lett a közös célunk, hogy mindenek felett a fizikai érzékeinket elégítsük ki, egocentrikus kultúrát alakítottunk ki magunk körül, amely arra az alapra épül, hogy semmivel sem kell törődni, mindent meg kell szerezni, amit akarunk, különösen a „kerül, amibe kerül” jelszónak megfelelően. Önző magatartásunkat a kéjvágy hajtja, és számtalan formában jelenik meg, pl.: élhetünk nemi életet szerelem nélkül, uralkodhatunk másokon, hogy erősnek érezzük magunkat, megsemmisíthetjük az esőerdőket, hogy jövedelmezőbb legelőt szerezzünk, manipulálhatjuk a pénzpiacokat, hogy csak mi nyerjünk, hazudhatunk és csalhatunk, hogy fontosabbak legyünk, drogozhatunk, hogy jól érezzük magunkat, vagy elhanyagolhatjuk a saját gyermekeinket, hogy több pénzt keressünk.

Bhakti Tirtha Swami

Lelki harcos II - Előszó