Bizalom és hit szeminárium - 4. rész

 

Próbáljátok ezt megérteni! Eljöttök ide a táborba, leckét, szemináriumokat hallgatni egész nap. Most még több tudást halmoztok fel. Hazamentek, halott testeket húst esztek, alkoholt isztok, rágyújtotok egy cigarettára, vagy tiltott nemi életet éltek. Most akkor ez sokkal komolyabb lesz. A hallás után csináljátok ezt. Krisna több lehetőséget adott neked, hogy megértsd, hogy Ő mit szeretne. Krisna több lehetőséget ad, hogy értékeld Őt, és amit tesz. Ha elutasítjuk Krisna szeretetét, sok következménye lesz. Amikor egy új bhakta, egy fiatal bhakta követ el bűnt, az komoly. Ha egy avatott bhakta követ el bűnt, az még komolyabb. Ha egy bráhmana csinál valami bűnöset, az még ennél is komolyabb. De ha egy szannyászi követ el bűnt, az még ennél is súlyosabb. Amikor látjuk, hogy egy bhakta leesik és próbál visszajönni, minél magasabb helyzetben van valaki, aki leesik, annál nehezebb visszajönni. Még az is nagyon nehéz, hogy próbálják magukat összeszedni.

 

Amikor Krisna sokat ad, sokat is vár el. Nem csak arról van szó, hogy idejössz hallgatni és közben azt gondolod, hogy élvezem a leckét. Minél többet hallasz annál inkább felelős vagy. Ha nincs bejárásod ehhez a tudáshoz, amit kapsz, akkor többet fogsz szenvedni. Ezért van néhányatoknak sok szenvedése a lelki életben, mert sokat hallottatok és nem tiszteltétek ezt. Ilyenkor feszültség keletkezik, azután büntetés van. Leginkább a saját elménk, intelligenciánk büntet meg minket. Ezért akarjuk, hogy a bizalmunk erősebb legyen. El fogjuk fogadni a képletet és használni is fogjuk.

 

Néha a törődés kis kifejezése nagy változást idéz elő a tudatunkban. Az emberek 75%-a, akik elmennek bármilyen szervezetből, annak sokkal több köze van hozzá, hogy nem érezték, hogy értékelték őket, vagy gondoskodtak volna róluk. A legnagyobb probléma ez. Mennyire érzik, hogy fontosak, hogy van értékük, szükség van rájuk és értékelik őket. 

 

Egy mataji beszél: ”Van egy bhakta, akihez bármikor odamegyek, mindig komolyan vesz engem. Elfogadja, hogy vannak problémáim, és azt mondja: „igen, minden indokod megvan rá, hogy legyenek ezek a problémáid.” Ő nem tagadja meg a szomorúságomat és az érzéseimet.”

 

Bhakti Tirtha Maharaja: Néha látjuk, hogy valakinek van egy problémája és azt mondjuk: "ó prabhu, csak énekeld a Hare Krisnát!" Valakinek problémája van, azt mondjuk: "ó, te igazán máyában vagy!" Vagy azt mondjuk: "prabhu, ez nagyon komoly, nagyon súlyos." Tudod, hogy komoly, tudod, hogy van egy problémád, tudod, hogy énekelned kell a Hare Krisnát, de te segítséget szeretnél. Vagy valaki más azt mondja: "én csak azt gondolom, mindez csak az elmédben van." - Igen, tudom, hogy mindez az elmében van. Bent van az elmében, az orromban, a fülemben. De azt szeretném, hogy kijöjjön. Kérlek, segíts nekem kihozni ezt!

 

Szóval, óvatosak szeretnénk lenni, hogy ne prédikáljuk ki egymást. És nem igazán prédikálunk együtt a személlyel, nem igazán Krisnáért vagy Krisnával együtt prédikálunk, vagy pedig azért, hogy segítsünk neki. Mert amikor mi kerülünk ilyen helyzetbe, azt akarjuk, hogy legyen ott valaki, aki segít nekünk. Legyen valaki, aki megpróbálja megérteni a helyzetünket. Könnyű kiábrándítani minket és azt mondani: "ó, te máyában vagy!" - Könnyű összezúzni valakit. De ez nem a mi filozófiánk.

 

Észrevesszük, hogy a mi filozófiánkat az Úr Nityánanda testesíti meg. Az Úr Nityánanda és az Úr Caitanya. Még akkor is, amikor Jagay és Maday a két nagyon bűnös személy, az Úr Caitanyáék nemcsak szétzúzták őket, mi nem akarunk szétzúzni, nem akarunk csatlakozni mások máyájához. De azt sem szeretnénk, hogy belebonyolódjunk abba, hogy megtámadjuk máyát. Nekünk át kell alakítanunk máyát. Nem akarjuk letagadni a hiteles problémákat, épp úgy, miközben én beszélek, néhány ember nem szeretheti azt, amiről szó van. Mit tehetek? Azt mondják: "olyan sok új bhakta van itt, miért nem csak arról beszélsz nekik, hogy a Krisna-tudat milyen tökéletes, milyen csodálatos?"

 

 

Bhakti Tirtha Swami, Horvátország, 2002.