Feltétel nélküli szeretet

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint látni. Én vagyok, aki mindig arra vágyik, hogy az Úr káprázatos formáit lássa. Mennyire irigy vagyok azokra, akik minden nap az Úr csodálatos formáin tudják a szemüket pihentetni.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint hallgatni, amit a szerettünk mond. Minden nap arra vágyom, hogy halljak akár csak egy lágy bátorító szót, és akár csak egyszer, de hallhassam a fuvolád édes dallamát, vagy a bokacsengettyűid csilingelését. És amikor a vágyaim nem teljesülnek, teljes boldogtalanság tölt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint érezni az érintésed. Néha azt gondolom: Miért nem érintesz meg engem - különösen azokban az órákban, amikor magányosnak és elhagyatottnak érzem magam-, hogy mindig emlékezhessek rá, hogy velem vagy? Nem vagyok méltó, hogy megérints, vagy átölelj, de kérlek, legalább üss meg, rúgj belém, és szidj le az elmebeli szenvedésem miatt! De amikor egyik vágyam sem teljesül, mérhetetlen boldogtalanság tölt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a személyes öröm. A tiszta bhaktáid azt mondják, hogy a Te szolgálatod a legmagasabb rendű íz, és hogy az alacsonyabb rendű ízt könnyű feladni. De én csak az aggodalmak és a ragaszkodások jól ismert ízeit tapasztalom. Amikor nem teljesül a vágyam, hogy magasabb rendű ízt tapasztaljak, nagy boldogtalanság tölt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint bármi feltételhez kötött válaszreakció. Azt akarom, hogy ez az orr csak az Általad viselt virágfüzérek egyikét szagolja, és akár csak egyszer, de megérezhesse azt az illatot, ami a Te jelenlétedben érezhető. Ez minden bizonnyal határtalan eltökéltséggel és lelkesedéssel fog feltölteni. De amikor a vágyaim nem teljesülnek, boldogtalanság tölt el.

Igen, szokás szerint szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a fájdalom és a kényelem érzete. Természetesen én keresem a kényelmet, és próbálom elkerülni a fájdalmat, ahogy mások a mérges kígyót próbálják elkerülni. Amikor túl sok nehézség, és fájdalom társul a Neked végzett szolgálataimhoz, nagy boldogtalanság tölt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint kételkedni abban, akit szeretünk. Amikor az események az én irányításom alatt állnak, pozitív vagyok, és nagyon hálás, de amikor nem tudom kontrollálni az eseményeket, kételkedem a kegyedben, és abban, hogy törődsz-e velem? Amikor így teszek, még jobban eltölt a boldogtalanság.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint félni. Amikor az összes vágyam ott áll előttem, és várva várom, hogy beteljesüljön - úgy, és akkor, ahogy annak szükségét érzem - és mégsem teljesül be, akkor a létezés minden aspektusa félelmet ébreszt bennem. Ez persze rendkívül nagy boldogtalansággal tölt el.

Emlékszem, hogy meséltek egy nagyon különleges szolgáról, aki minden nap hihetetlen gyönyörű dallamokat játszott a fuvoláján a Mesterének. A fiú imádta látni és hallani, ahogy a Mestere örömét lelte abban a gyönyörű zenében, amit játszott. A fiú később elvesztette a látását és utána a hallását is. Nem érzékelte többé a Mestere viszonyulását. Ennek ellenére tovább játszott, még nagyobb lelkesedéssel, csak hogy örömet szerezzen a Mesterének.

A fiút nem korlátozta, hogy látni, hallani, vagy érezni tudja a fuvolát. Egyszerűen csak elégedett volt a tudattól, hogy a Mesterének örömet szerez. Mielőtt a Szeretetről többet beszélnék, el kell merülnöm eme különleges szolga hangulatában. Máskülönben boldogtalan maradok, távol messze az Isteni Pár tiszta Szeretőitől.

Maradok a koldus, aki azért könyörög, hogy igazi Szerető lehessen, olyan, aki nem vár viszonzást.