A koldus I - 24. meditáció
Halj meg, hogy élhess!
Kedves Úr Nityánandám, nem vagyok alkalmas, hogy magamat mentornak, szentnek vagy akár csak egy komoly tanítványnak tarthassam. Mégis a kegyedért folyamodok. Miközben útmutatásodért könyörgök, és tudom, hogy érdemtelen vagyok az áldásaidra, felhatalmazást, védelmet, sőt, üdvözülést kérek Tőled. Mivel Te vagy a legkegyesebb, megragadom ezt a lehetőséget, és lótuszlábaid elé borulva, egész életemet elébed helyezem. Alázatos kérésem, hogy tiszta mentorrá tegyél engem. Mivel soha senkit sem zavarsz el, tudom, hogy idővel el fogsz fogadni egy olyan alacsonyrendű, felfuvalkodott képmutatót is, mint amilyen én vagyok. Mivel nincs hova mennem, hogyan is hagyhatnám el a menedékedet? Kérlek, adj utasításokat, hogy többé ne mindig csak zavart keltsek! Az Úr kedves hangon, kegyesen, de határozottan azt mondta:
„Kedves gyermekem, nagyon egyszerű. Ha azt akarod, hogy érdemes legyél az Én teljes vezetésemre és áldásaimra, először HALJ MEG, HOGY ÉLHESS!
Valaki azzal együtt próbálja megkapni az áldásaim, hogy ragaszkodik a családi élethez. Menedékre és vigaszra talál a feleségében, a férjében, a gyermekeiben és más rokonokban, és életében ők foglalják el az első helyet. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy vezessem, miközben még mindig a gyönyörű nőkhöz ragaszkodik. Minden nap ellátogat a női formák piacára, és körülnéz, melyik eladónak milyen az árajánlata. Közelről megvizsgálja a boltokat, és kiválasztja a legjobb árucikkeket, hogy hazavigye, és teljes elégedettségére élvezhesse őket. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon büszke az iskolázottságára. Buzgón felvág világi műveltségével, különféle diplomáit lobogtatja, és nem érti, hogy mindazon tudományok, melyeknek a mestere lett, pusztán spekulációk és tévinformációk. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban buzgón barátok és csodálók hadával veszi körül magát. Élete sikerét az alapján ítéli meg, hogy a barátai elismerik-e őt, nehézségeknek és áldozatos tevékenységeknek veti magát alá, hogy ostoba társainak elnyerje a tiszteletét. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban vagyon után áhítozik. Küzd, hogy biztosítsa a tőkéjét, ezért a csalás és a lopás szokásává válik. Csak azt tartja szem előtt, ami számára nyereséget hoz. Ezért nem fűti munka közben valódi lelkesedés. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, miközben bár próbál Hozzám közeledni, ezt a törekvését elhomályosítja égető vágya, hogy követői legyenek. Kizárólag a hírnév, megkülönböztetett helyzet és imádat foglalkoztatja, és a ‘nagy bhakta’ címre áhítozik. Nevetséges tevékenységekkel foglalja le magát, pusztán azért, hogy másokat a táborába csábítson. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon ragaszkodik a világi kötelességekhez. Mivel igazmondó és igazságos, élvezi, hogy mindenki azt mondja róla, milyen tisztességes ember. Nem veszi észre, hogy valaki akár évmilliókon át lehet ilyen, ettől azonban még nem lesz rá alkalmas, hogy megkaphassa az áldásaimat. Nem lehet engem becsapni, és nem is hat meg, mások mi mindenről mondanak le, vagy mit tesznek, ha azokat pusztán a rutinszerű felelősség kedvéért végzik. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem azért, mert nagyon vallásos. Azért hagytam, hogy ezek a vallások létrejöjjenek, hogy felébresszék az emberek erkölcsi, etikai szellemét és jámborságát. Ezek mindössze előfeltételei, hogy valaki szent emberré válhasson, azonban alapvetőek. Az ilyenek az egyik templomból a másikba, az egyik mecsetből a másikba, az egyik könyvtől a másikig futnak, és azt gondolják, hogy engem megtalálhatnak bármelyik szervezetben, vagy a filozófiai spekuláción keresztül. Csak a tiszta bhaktáimon keresztül lehet megismerni Engem. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALNOD, HOGY ÉLHESS!
Kedves gyermekem! – folytatta – Még az Úr Brahmának is, aki az univerzum legintelligensebb személyisége, meg kellett halnia, hogy élhessen. Korábban zavarodottság lett úrrá rajta. Zavartságában és magányában hibákat követett el, miközben a teremtői kötelességének tett eleget. Sőt, ami még rosszabb, olyannyira eluralkodott rajta a nemi vágy, hogy a saját lányát üldözőbe vette. Fel kellett adnia a testét, mielőtt megkaphatta volna a kegyemet. Ezért, gyermekem, neked, aki tele vagy bűnös vágyakkal, és Brahmá intelligenciáját meg sem közelíti a tiéd, meg kellene próbálnod megérteni, milyen fontos is, hogy feladd az illúziód, félreértéseid, ragaszkodásaid, és hamis egódat, finom fizikai testeddel egyetemben. Mindenki elérheti, hogy vezessem és megáldjam, de ahhoz, hogy erre bárki alkalmassá váljon, először MEG KELL HALNIA, HOGY tiszta, természetes, motiválatlan, szerető szolgálatomban ÉLJEN. Ezen a halálon keresztül fogsz valóban élni!”