Az egyik egészségtelen függés, hogy azt gondoljuk Krisna és a guru fogják megtenni helyettünk a dolgokat. A másik egészségtelen függés, hogy le vagyunk foglalva a hős imádatban, a guru imádat helyett. Hős imádatot végzünk. A megfelelő guru imádat a sadhuk megfelelő imádatán keresztül történik. Hogyan bánnak a bhakták egymással? De ha nem ez van, akkor csak hős imádat van. Megfelelő guru imádat az, ha megértjük, a guru képvisel valamit, neki van egy felhatalmazása, a guru képvisel egy hatalmat, Krisnát képviseli. Ők a lelki világ ügynökei. A guru egy postás, vagy egy hordozó. Arra vagyunk mohóak, hogy összekapcsolódjunk azzal, amit a guru hordoz. Amikor a guru üzenetet hoz számunkra, izgatottak leszünk, felgyorsulunk, mert megkapjuk Krisnát, a guru jelenlétén keresztül, szavain és utasításain keresztül. Amikor a guru nem hordozza az üzenetet, akkor az ilyen képviselő igazából nem is egy képviselő.

Olyan sok időszak van, amikor csak a gurura gondolunk, csak a gurura. Ez olyan, mintha állandóan csak az apánkra gondolnánk. Ez egy rosszul működő kapcsolat, ez nem teljes. Ha van egy családod, van apád, anyád, nagybácsi, nagynéni, unokaöcs, stb. Mindannyian fontosak számodra. Mindenki fontos, nem csak az apa. Mindegyikük fel tud ajánlani valami különlegeset. Ha azt akarjuk, hogy az apa ajánljon fel nekünk mindent, akkor ez egy egészségtelen függés. Ha azt akarjuk, hogy a guru csináljon mindent, az egy egészségtelen függés. Akkor arra vagy ítélve, hogy egy ponton ki fogsz ábrándulni. Ha a guru megengedi, hogy fenntartsd ezt az egészségtelen függést, akkor a guru is szenvedni fog. Ha a gurunak túl sok tanítványa van, akiknek nem megfelelő a tudatuk a szolgálatban, vagy nem megfelelő szolgáló hozzáállásuk van, akkor a guru is meg lesz fertőzve ezzel. Ha nincs hatalmas képessége, hogy felemelje ezeknek a személyeknek a tudatát, nem szabad engednie, hogy ez behatoljon az ő tudatába.

Szintén egy egészségtelen függés az, hogy van nekünk egy gurunk, valami fizikai, szentimentális vagy érzelmi ügy alapján. Ezért a gurunk a szeretőnk lesz világi értelemben. Elkezdjük úgy látni a gurut, mint a fiú barátunkat vagy a férjünket, aki nincs meg nekünk, vagy nem volt, vagy akit kapni szeretnénk. Úgy látjuk a lelki tanítómestert, hogy neki megvannak azok a tulajdonságok, amiket a férjünkben szeretnénk látni. Szóval, ha van is férjünk, elkezdünk kapcsolatot kifejleszteni az elménkben a guruval, úgy, mint a szeretőnkkel. Ezek mind egészségtelen kapcsolatok.

Van egy kapcsolatunk a guruval, mert szeretjük, ahogy ő énekel. Mert ahogy ő énekel, az emlékeztet minket az előző fiú barátunkra. Van egy kapcsolatunk a guruval, mert szeretjük, ahogy viseli a dhótiját, vagy amilyen nyelvet beszél, vagy hogy nagyon magas. Szeretjük a magas embereket. Vagy hogy nagyon alacsony, mert az alacsony embereket szeretjük. Vagy elkezdünk vonzódni a guruhoz, mert emlékeztet minket az iskolai tanárunkra, aki felé szenvedélyünk volt. Ez különösnek hangzik, de meglepődnétek, hogy az emberek milyen gyakran ilyen világi felfogások alapján választanak gurut. Viszonzást akarnak a gurutól ilyen dolgok alapján. Ezek mind egészségtelenek.

Mondhatjuk, hol van a különbség, hol lehet meghúzni a vonalat, hol a határ? Mert a ragaszkodás nagyon bonyolult. A ragaszkodásban mindezek a szimptómák valahogy fel fognak bukkanni. Különösen, ha rossz kapcsolataink voltak a múltban. Rossz kapcsolatunk volt az apánkkal, a férfiakkal, a férjünkkel, a fiú barátunkkal. Nincsenek éppen női guruk, ez egy probléma. Gyakran, amikor ilyen gondjaink vannak, megpróbáljuk ezeket pótolni, helyettesíteni azt, ami hiányzik. Az által, hogy a guruval helyettesítjük be ezeket a szükségleteket, egyáltalán nem tudjuk ezt megakadályozni egyfajta értelemben, mert ez valahogy elő fog bukkanni, így is, úgy is. De állandóan próbálnunk kell ezt megállítani és ellenőrizni. A lelki tanítómesternek is állandóan kell próbálni megállítani és felemelni az energiákat, máskülönben a guru és a tanítvány belemegy ebbe a játékba, és katasztrófa lesz. Teljes zavarodottság lesz az eredménye. A guru elkezdhet ragaszkodni a saját lányaihoz. Ez lelkileg olyan, mint a vérfertőzés.

Óvatosnak kell lennünk, hogy a megfelelő függésünk legyen, és hogy megengedjük a megfelelő függést. Máskülönben egy szubkultúra, vagy alkultúra lesz az egészből. Meg kell teremtenünk a megfelelő pszichológiai határokat. Ugyanakkor nem szabad személytelennek, érzéketlennek lennünk. Ne kerüljük el, hogy segítsünk másoknak, amikor segítségre van szükségük. Ez nagyon bonyolult, különösen az Iskconban. Vannak lelki tanítómesterek, akik fiatalabbak, mint az ő tanítványaik, vagy ugyanabban a korban vannak. Amikor egy pozícióban vagyunk, mi olyan lelki tanítómesterek vagyunk, akik folyamatosan növekednek és folyamatosan bontakoznak ki.

Bhakti Tirtha Swami, Horvátország, 2002.