Kedves Uram, hol voltál? 

A holokausztban 6 millió embert mészároltak le. Ártatlan férfiakat, tehetetlen nőket, szerető gyermekeket. Közülük sokan gyűlöltek Téged, néhányan tudomást sem vettek Rólad, mások Hozzád imádkoztak. Néhányan életükben először Hozzád fordultak csüggedésükben. Másoknak mindennapos szokásává vált, hogy a Te nevedet kiáltsák! Ennek ellenére mindannyiukat lemészárolták Hitler uralma alatt. Kedves Uram, hol voltál? 

Pár ember letérdelt, hogy imádkozzon elalvás előtt. Páran az ebédlőasztalnál a Te áldásaidat kérték. Néhányukat arra képezték, hogy papokként és prédikátorokként szolgáljanak Téged. Mások bolond módjára mindenféle érzékkielégítésbe merültek. Mindenkit, aki akár imádott Téged, akár próbált elkerülni, lebombáztak Hiroshimánál.... Kedves Uram, hol voltál? 

Csecsemők millióinak puffadt fel a hasa, a szüleik olyan gyengék voltak, hogy ha valaki ásót adott a kezükbe, hogy dolgozzanak, akkor is éheztek, mert nem volt erejük a munkához. Ezek a gyermekek, nők és férfiak mind éhen haltak Etiópiában... Kedves Uram, hol voltál?

Az emberek azt hitték, itt a világ vége. Sokakat ismertek azok közül, akik meghaltak. A halál ott kísértett minden családban. Nagyon nehéz volt minden holttestet eltüntetni. A XIV. századi Európában a Fekete Halál idején a bolygó emberi népességének az egyharmada kihalt... Kedves Uram, hol voltál?

Kommunában éltek békében, összhangban a természettel. Az állatok a barátaik voltak, és tisztelték a félisteneket. Több mint 10 millió lelket számláló, erős nép voltak, és bár a leggazdagabb országban élnek, ma mégis ők a legszegényebbek és velük bánnak a legrosszabbul. Megfosztották őket a hazájuktól, lemészárolták vagy rezervátumokba hurcolták őket, szép lassan kihal a nemzetségük, egyre fogy a számuk. A jövőjük nem sokkal fényesebb, mivel náluk a legnagyobb a csecsemőhalandóság a fejlődő országok közül. Ezek az Indiaiak, akik Hozzád kiáltottak, harcba szálltak, hogy megvédjék magukat, azonban elestek, elveszítették földjüket, és a jövőjüket... Kedves Uram, hol voltál?

Több ezer ártatlan ember vesztette életét. Sokan elhunynak holnap vagy azután, vagy a jövő héten. Sokan, akik nem haltak meg abban a pillanatban, azt kívánták vagy fogják kívánni, bárcsak inkább meghaltak volna, mivel borzasztóan fognak szenvedni életük hátralevő részében. E szerencsétlen indiai emberek közül, akik meghaltak a bhopali kémiai robbanás miatt, sokan minden nap jártak templomba. Többen is tökélyre fejlesztették annak művészetét, hogyan imádkozzanak a védelemért. Ennek ellenére sem ők, sem szeretteik nem élveztek akkor védelmet... Kedves Uram, hol voltál?

Körülbelül 90 millió embert szakítottak el a családjuktól, megláncolták őket, ahogy az állatokat és arra kényszerítették, hogy hajóra szálljanak, s a legtöbbjük utazás közben meg is halt. Akik nem vesztették életüket a hajón, később azt kívánták, bárcsak inkább haltak volna meg, mert soha többé nem látták viszont saját hazájukat vagy családjukat. Feleségeiket a rabszolgatartók saját kényükre-kedvükre élvezhették, a gyermekeik pedig gyűlölködő környezetben nőttek fel. Haragudtak a világra, mit sem tudva saját kulturális örökségükről, a rabszolgaság igájából látszólag felszabadulva, másodosztályú állampolgárok maradtak egy olyan országban, melyet az ő szolgasorsuk tett gazdaggá. Ezek a rabszolgák, kiket Afrikából raboltak el, mielőtt elfogták volna őket vagy amikor eladták, és miközben haldokoltak, imádkoztak... Kedves Uram, hol voltál?

650 millió ember harcolt 18 napon át a Te parancsodra. Öt embert leszámítva mindenkit megöltek. Barátok mentek ölre a barátaikkal, tanulók harcoltak a mestereikkel, és rokonok néztek egymás szeme közé, ahogy halálos sebet ütöttek egymáson. A kuruksetrai csatát vallási háborúnak tartották, és kedves Uram, ott voltál! Azt mondtad:

„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”  (Bhagavad-gíta 4.9)

Elmagyaráztad, hogy ez az anyagi világ az ismétlődő születés és halál birodalma s nem való úriembereknek. Az élet itt mindig gyötrelmes, a szenvedés mindig intenzív. Megadatik nekünk a szabad akarat, amely segítségével felemelkedhetünk és felemelhetünk másokat, vagy lealacsonyodhatunk szenvedést okozva az emberiségnek. Kedves Uram, az a fájdalom és szenvedés, amelyet az emberek társaikkal szembeni embertelen viselkedése okoz, elsöprő mértékű. Nincs szeretet, boldogság és biztonság Rajtad kívül. Akik igazán meghódoltak Előtted, nem ismernek senki mást és Te sem ismersz senki mást rajtuk kívül. Mindig mindenütt jelen vagy, el lehet érni, készen állsz rá, hogy kimenekíts minket a nagy szenvedések és korlátok világából. Kérlek, ragadj el és engedd meg nekem, hogy igaz, őszinte transzcendentális szolgád lehessek, aki boldogtalanságban és boldogságban is háborítatlan marad.

Elmondtad nekünk, hogy itt az anyagi világban minden egyes lépésnél veszély fenyeget minket. Ha nem találunk teljes menedékre Nálad, az életünk kudarc lesz. Nem az a kérdés, hol voltál, hanem az, hogy mi hol voltunk? Hogyan használjuk a szabad akaratunkat? Uram, látván, milyen gyakran élünk vissza a szabad akaratunkkal, ma azt mondom: „Távozz, szabad akarat!” Könyörgök, csak arra kényszeríts, hogy megfelelően szolgáljalak Téged, mielőtt túl késő lenne! Most már értem, Uram. Mindig ott voltál, s elérhettünk volna Téged.... Csak mi hiányoztunk.