Zúdíts így egy kis kegyet

Kedves Úr Nityánandám, senki sincs a múltban, a jelenben vagy lesz a jövőben, aki kegyesebb volna Nálad. A kegyed a kötelesség és minden szabály fölött áll. Elhomályosítja mindenki más kegyesség iránti igényét. Azzal sem törődsz, hogy ki érdemes rá, hogy megkapja és ki nem. A legtöbb szent, avatár és inkarnáció magas árat követel az áldásaiért, míg te úgy szóród a kegyed, ahogy a szél a magokat. Mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Jelenléted az univerzumban azt közvetítette, hogy mindenkinek meg kell kapnia a valódi lehetőséget, hogy kifejlessze az istenszeretetet. A sor végére álltál, hogy az utolsókat legelőre hozd. Azokat segítetted és bátorítottad leginkább, akik tehetetlenek, reménytelenek és haszontalanok voltak, és őket állítottad a legnagyobb kihívás elé is. Ó, mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Akiket mások meggyaláztak, kihasználtak és elutasítottak, vigaszt találnak a menedékedben. Az isten iránti szeretetért való leghitványabb vágyat is szakértő módjára tudod fokozni. Olyannyira nem hétköznapiak a kedvteléseid, hogy a legfinomabb módon emlékeztetsz rá, hogy a lényegre összpontosítsunk, és a forma ne zavarjon meg minket. Mindenkire záporozod a kegyed. Ó, mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Sok embert látok szenvedni, félni és hitetlenül élni. Az eredeti lelki tanítómesterként Te mindenkit a saját tanítványodnak tartasz. Megértettük, hogy a lelki tanítómester kegye nélkül lényegi fejlődés nem lehetséges. Értékelem, hogy a jóakaró guru mindig buzgón segít azoknak, akik tőle függő helyzetben vannak. Olyan nagy szükség van a segítségedre és a kegyedre.

A kegyed az az életerő, amely minden élőlényt fenntart. Kétségbeesetten várok a kegyedre, mert az lesz életem első napja.