Az elkülönülés tényleg elviselhetetlen?

Kedves Uram, én vagyok aki azt mondja, hogy Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A minap nagyon nehéz szolgálatom volt, de észrevettem, hogy néhány társamnak kellemes feladat jutott. Irigy lettem rájuk. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az sosem lesz irigy, ezért nem szabad abba belefásulnom, hogy távol vagy tőlem.

Kedves Uram, én vagyok aki azt mondja, hogy Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Oly sok lehetőséget adtál, amivel dolgozhatok: bhaktákat, pénzt, templomokat, farmokat, autókat, gyárakat és üzleteket. Úgy vezetem őket, mintha én lennék a tulajdonos. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az nem tekinti magát semmi tulajdonosának. Hamarjában tulajdonjogot formálok mindazon dolgokra, amelyekre a Te nevedben felügyelek, azonban hol ragaszkodom én Hozzád?

Kedves Uram, én vagyok aki azt mondja, hogy Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Minden nap csak azért igyekszem, hogy a hamis egóm féktelen étvágyát valahogy kielégíthessem. Úgy tűnik, minden ízt élvez és egyre többet követel. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az mentes a hamis egótól. Mikor adom fel végre ezt a nagy terhet, és lépek közvetlen kapcsolatba a Te Isteni Személyeddel?

Kedves Uram, én vagyok aki azt mondja, hogy Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Olyan könnyedén aggodalmat okoznak nekem mások, s ez jelzi, hogy nem állok szilárd lábakon, mert ha úgy lenne, hogyan is lehetne ilyen könnyen megingatni? Hangsúlyoztad, hogy akik kedvesek Számodra, azoknak mások képtelenek aggodalmat okozni. Ha valóban Téged szolgálnálak és Érted dolgoznék, a környezetem nem tudná így elvonni a figyelmemet! 

Kedves Uram, én vagyok akit lesújt, mert Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A hagyomány és a világi gondolkodás vezérelnek engem állandóan. Említetted, hogy mennyire kedvesek Neked azok, akik nem veszik figyelembe a közönséges dolgokat, és mindig várják a csodát. Te Magad sem vagy közönséges, ezért akinek nincsen ilyen látásmódja, alkalmatlan rá, hogy értékelje a Te legfelsőbb különleges természetedet és hajlékodat.

Én vagyok az az állítólagos híved, aki azt mondja, nem bírja elviselni a Tőled és országodtól való elkülönülést, de ismételten kérdezem: tényleg így gondolom? Boldogságot, kényelmet és kellemes helyzeteket élvezek. Amint balsorsot, fájdalmat, ínséget és kellemetlenséget tapasztalok, gyorsan visszavonulok, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljem.

Gyáva vagyok, aki ragaszkodik az anyagi kötőerőkhöz, ezért az anyagi szenvedés és boldogság olyan számomra, mint tűz és a víz.

Itt vagyok én, ki azt mondja, hogy a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen. Azt hiszem komoly vagyok, de ha továbbra is úgy tekintek azokra az emberekre, akik akadályt gördítenek boldogságom útjába, mint ellenségekre, akkor mennyire vagyok komoly? Elmagyaráztad, hogy azok, akik különbséget tesznek barátok és ellenségek között, nem mehetnek vissza Hozzád, mert a Te királyságodba nincsen ellenségeskedés.

Most hát, kedves Uram, teljesen megzavarodtam. Megpróbáltam magamra vonni a figyelmed, de már látom, hogy semmivel sem tudlak magamhoz vonzani. Csak színlelek. Akarom a királyságod, de Nélküled. Bűnöző vagyok, aki megpróbálta ártatlannak vallani magát, és most nincs hova menekülnie, sehova sem fordulhatok. Mit tegyek, kedves Uram?

Aztán meghallottam, hogy az Úr eképpen szól hozzám:

„Mindig is kedves voltál számomra, az is vagy és az is maradsz, csak nem hiszed el. Ezért azzal választod el magad Tőlem, hogy önmagad ellensége vagy. Gyerünk gyermekem és tapasztald meg, milyen az, ha valaki nagyon kedves Nekem! Én készen állok kedvesem, de vajon te is készen állsz rá?”